Szolgálat 87. (1990)
Könyvszemle - Miklós Tomka: Religion und Kirche in Ungarn (Brandenstein Mária)
KÖNYVSZEMLE Miklós Tomka: Religion und Kirche in Ungarn - Ergebnisse Religionssoziologischer Forschung 1969-1988. Magyar Egyházszociológiai Intézet - Institut für Kirchliche Sozialforschung. Bécs, 1990. "Vallás és egyház Magyarországon" címmel jelent meg nemrég egy 580 oldalas könyv, amely összefoglaló áttekintést nyújt a vallásosság fejlődéséró'l Magyarországon a legutóbbi 40 év során. A munka 34 önálló tanulmányból áll, amelyeket kutatásai eredményeként a közismert magyar vallásszociológus, dr. Tomka Miklós 1969 és 1988 között - kevés kivétellel - magyar újságokban és folyóiratokban tett közzé. E felmérés színképe különösen gazdag: olyan sok területet fog át, mint pl. az egyházkutatás lehetőségei, a társadalmi és felekezeti struktúra adottságai, a vallási helyzet általában; továbbá konkrét felmérések az ifjúság világnézetéről és vallási magatartásáról, a vallásnak a családban betöltött szerepéről, a vallásgyakorlatról stb., stb. Ezeknek a tanulmányoknak többek között az ad különleges értéket, hogy óriási úrt töltenek be: az egyháznak a második világháború óta nem volt olyan intézménye, amely felmérést végezhetett volna a lakosság vallásosságát illetően; ennek a hiánynak egyenes következménye volt, hogy az ateizmus által meghatározott kommunizmus befolyására az egyházvezetés igen messzemenő tájékozatlanság világában mozgott. Jóllehet a hatvanas évek végétől az MTA Filozófiai Intézete belekezdett egy egyházszociológiai kutató- programba, de odáig nem merészkedett, hogy a felelősséget magára vállalja azokért az eltérésekért, amelyek egyrészt az ideológiai álláspontok, másrészt a kutatás során felszínre került adatok és tények között mutatkoztak; így aztán az intézet a valláskutatást törölte programjából. Néhány kutató, így Tomka is, nagy nehézségek, sőt veszélyek között, saját felelősségére tovább folytatta a vallásszociológiai kutatásokat. Tomka Miklósnak köszönhető, hogy számos általános szakkérdés, de sok egyéb, sajátosan magyar probléma is tisztázódott. így például a hivatalos fórumok és kiadványok mindezideig 10-12% hívő emberről beszéltek Magyarországon; ezzel szemben - mint Tomka kimutatta - a magyar lakosság vallásos rétege 40-50%-ra becsülhető. Azóta mind az egyházi, mind az állami források a Tomka által kimutatott számadatokat tartalmazzák. Továbbá bebizonyította a szerző azt is - ellentétben az ideológiailag gúzsba kötött marxista valláskutatással -, hogy a vallásosságot jelentős személyiség- és magatartásformáló tényezőként kell számon tartani (pl. a családerkölcs kialakításában, a gyermeklétszámról vallott szemléletben stb.), s kimutatta egyrészt azt, hogy a vallásos emberek a magyar társadalmon belül külön csoportot alkotnak, amely sajátos ismertetőjegyekkel különbözik a többiektől, másrészt azt, hogy - teljesen ellentétben a hagyományos marxista felfogással - a vallásosság olyan tényező (tényleg az vagy az lehet), amely társadalmi szempontból értékes magatartásra indít. Figyelemreméltó Tomka kutatómunkája ott is, ahol igazolja, hogy az 1978-80-as években a magyar egyházban mutatkozó elvallástalanodás nem magyarázható a világviszonylatban bekövetkezett elvallástalanodási irányzattal; Magyarországon az elvallástalanodási folyamat a Nyugat-Európa országaiban végbemenőt jelentékeny mértékben túllépte, s lényegesen 100
