Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Norbert Lohfink: Az Ószövetség keresztény értelmezésben

mezése. És ez megtörténik prédikáció és magyarázó szavak nélkül. Megtörténik egyszerűen azért, mert a szövegek egymás mellett állnak, és a liturgia menetében valamennyien Jézus halálára és feltámadására, s ugyanakkor valamennyien a keresztény hívek keresztségére vonatkoznak. Aki húsvét éjszakáján ott van, az mindent, amit felolvasnak, egyetlen egységként hall. Neki nem kell minderről töprengve elgondolkoznia. A különféle szövegek egymást hordozzák, és kölcsönösen megvilágítják egymást. És ez az írás keresztény értelmezésének ősi, eredeti alakja. Ilyen értelemben beszélhetnénk "a liturgia által történő bibliamagyarázatról".

Itt a Bibliát eleve nem úgy értjük, mint az ókor különféle időszakaiból származó tanúbizonyságok gyűjteményét. Mi nem egy múzeumon sétálunk végig, amikor a húsvéti vigíliát ünnepeljük. A Biblia sokkal inkább az a szöveg, amely szerint az Úr új közössége most a világban tájékozódik. Aki a Bibliát ilyen szövegnek tekinti, annak semmiképpen sem kell az egyes könyvek különböző korán, azok sokféleségén, gyakran annyira szokatlan és meglepő kijelentésein átsiklania. Meg kell azokat keresnie. Az eredeti "élethelyzet" és az eredeti szövegértelem történelemkritikai kutatása szükséges feladat továbbra is, és fontos dolog marad. De ugyanakkor fennáll egyfajta ősbizalom is, hogy tudniillik mindezek a könyvek végeredményben egy és ugyanazon dologról szólnak, és hogy ez a dolog ráadásul ugyanaz, amiről a keresztény hitben és a keresztény tapasztalásban is szó van. Azok a keresztények, akik ezeket a könyveket megértik, jobban megértik saját sorsukat és saját világukat is. Aki tudja magáról, hogy Isten világunkban folyó tevékenységének történetébe fel van véve, az egyúttal azt is megérti, mi áll ezekben a könyvekben. Az a tulajdonképpeni hely, ahol a megértés szikrái kipattannak, az a hívők istentiszteleti gyülekezete, főleg pedig olyan ünnepi alkalmakkor, mint amilyen a húsvéti vigília.

Az Újszövetség mint az Ószövetség kommentárja

Ezt a Bibliával való kapcsolattartást természetesen magyarázó jelleggel is ki lehet bontakoztatni. Az első keresztény évezred, sőt még azon túl is a középkor teológusainak bibliamagyarázata legtöbbször ilyen volt. A Biblia könyveit soha nem tekintették régkori könyveknek. Mindig a ma, a mindenkori ma tükrének számítottak. Létezett egy elmélet a Bibliával való ilyenfajta foglalkozásra. Megkülönböztették a történelmet az allegóriától. A "história" szón a szöveg eredeti jelentését értették, az azon korbeli értelmet, amikor a szöveg keletkezett, azon emberek körében, akik számára létrejött.

9