Szolgálat 86. (1990)
Eszmék és események - András Imre: Lépéskényszerben
ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK András Imre LÉPÉSKÉNYSZERBEN Bevezetés Az egyházi élet mostani felszabadulásával véget értek a "régi szép idők”, amikor a pasztoráció terén vagy a közéleti részvételben: 1) tudtuk, mi a teendőnk, 2) a bátorság a "másként gondolkozás " volt, 3) tudtuk, ki az ellenlábasunk (az ÁEH), 4) a külső nyomás segítette, hogy belsőleg szoli- dárisabbak tudjunk lenni egymással, 5) az Egyház ugyan be volt "illesztve" a kádári rendszer nemzeti egységébe, s ott el kellett játszania a kiosztott szerepet, de egyébként élhette a maga életét, s megnyugtathatta lelkiismeretét, hogy az ÁEH gyámkodása miatt minden önálló tervezés és kezdeményezés eleve halálra volt ítélve. A "maszekolás" volt akkor a nagy esély: minden plébános kialakíthatta a maga helyi egyházpolitikáját a párttitkárral és a tanácselnökkel, s ha ez jól működött, s a papi békemozgalommal szemben nem tanúsított éppen kihívó magatartást, akkor elérhette azt az optimumot, amivel kedvező körülményeket biztosíthatott lelkipásztori munkája számára. Most minden másképp van. 1) Senki nem mondja meg, mi a teendőnk, magunknak kell eldönteni a tennivalókat és vállalni értük a következményeket. 2) A bátorság most arra kell, hogy ne a jelent toldozzuk-foldozzuk, hanem a jövő építéséhez fogjunk hozzá. Lépéskényszerben vagyunk! De persze előzőleg el kell dönteni, hogy egyáltalán mit kell megvalósítani. 3) A látszat szerint most úgy néz ki, hogy nincsen semmiféle ellenlábasunk, mindenki nekünk drukkol, segíteni akar; de amikor igazán lépni kellene, azon vesszük észre magunkat, hogy azok sem állnak mellénk, akikre számítottunk, sőt kifejezetten ellenséges erőkbe is ütközhetünk. (NB. Kijózanodva tudomásul kell vennünk, hogy azok az akadályozó indulatok, amelyek egykor az ÁEH mezében jelentkeztek, most is léteznek, és nyíltan lépnek fel ellenünk; pl. "csak nem akartok megint Mária országát"?) Rájöhetünk, hogy az egykori "jóviszony-stratégiában" milyen sok volt a leszerelésre szánt maszlag, amely nem a nehézséget akarta elhárítani, hanem csupán ellenkezésünket leszerelni, hogy azok az erők, amelyek az Egyházat, a vallást, a katolicizmust mindig is háttérbe szerették volna szorítani, annál könnyebben megtalálják számításukat. A stratégia elejét igyekezett venni annak, hogy a Krisztus erejével felruházott Egyház megtanulja az "erőszakos erősebbel" (az állammal) való küzdelem játékszabályait, rájöjjön, hogyan lehet meghiúsítani az evangélium ellenségeinek mesterkedéseit. 4) 77
