Szolgálat 86. (1990)
Élet a plébánián - Teleki Béla: Gyermekek istentisztelete
10,13-16) Ölébe vette és megáldotta őket. Ám a kicsinyeket akkor is úgy hozták Jézushoz. Ez a keresztény családnak és a közösségnek is feladata. Jézus hallgatói között mindig voltak gyermekek. Bevonta őket igehirdetésébe. Amikor pl. a tanítványok azon tanakodtak, ki a nagyobb, Jézus odahívott egy gyermeket: "Aki befogadja ezt a gyermeket a nevemben, engem fogad be. S aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött. Mert aki a legkisebb közietek, az az igazán nagy." (Lk 9,48) Annál a kérdésnél is, ki jut a mennyek országába, talán a körülötte álló gyermekekre utalt, amikor így szólt: "Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint egy gyermek, az nem jut be oda." (Lk 18,17) A gyermekek jelenléte tehát a közösségi misén szinte szükségszerű: elevenebb, élethűbb lesz az istentisztelet, s a felnőttek is sokat tanulhatnak a kicsinyektől, nemcsak ezek a nagyoktól. A gyermekeknek tehát sajátságos helye van az istentiszteletben: érdekeltek, őszintén igyekeznek megérteni az Isten szavát, s képesek nemcsak rácsodálkozni a tanításra, hanem nagy szeretettel válaszolni is Istennek. Persze nem akkor, ha elvont fogalmakkal (kegyelem, megváltás, Egyház, Szentháromság stb.) igyekezünk megízleltetni velük az evangélium gazdagságát. Még az evangéliumi események sem mind egyformán alkalmasak. Ha pl. a szamariai asszony esetét (Jn 4,5-42) mondjuk el a 8 évesnek, értetlenül fog reánk nézni, mert nem érti az egészet. Jézus még a felnőttek oktatásánál is példázatokat, hasonlatokat és párhuzamokat használt azért, hogy jobban megértsék üzenetét. Gyermekeknél még inkább szükség van erre. A kisebbek szinte kizárólag csak azt értik meg, amit eseménybe öltöztetünk. Nem is kell említenünk a bűnbánat szót, mégis megértik annak tartalmát, ha elbeszéljük nekik a tékozló fiú esetét (Lk 15,15-32). Az "atya" magatartásából megérzik azt is, mi a kegyelem. Magunk is sokat tanulunk, ha események által igyekezünk közelebb hozni a gyermekekhez a hitigazságokat. 3. Vegyenek részt a gyermekek A családi, közösségi szentmisére való felkészülést nehezbíti a gyermekek egymás közötti szintkülönbsége is. Jól illusztrálja ezt a következő eset. Vasárnap reggelinél ül a család. "Megyünk ma mindannyian a misére?" - teszi fel a szónoki kérdést az apa. A kisgyermek felugrik, háromszor megfordul önmaga körül, tapsol: "Mami, megyünk misére. Sok gyerek van ott. Énekelünk!" - lelkendezik. A nyolcéves már higgadtabb: "Lesz ma is diákmise?" - kérdezi. "Oh, ne - fakad ki a serdülő -, olyan unalmas a mise, inkább kimennék a fiúkkal." - Hogyan egyeztethetjük tehát gyermekeink képességeit és igényeit? a) A kisgyermek és óvodás gyakran elmarad a miséről, s vele az egész család. A fiatal szülő ugyan kísérletet tesz, elviszi a kicsit, de "olyan 62
