Szolgálat 86. (1990)
Élet a plébánián - Teleki Béla: Gyermekek istentisztelete
d) Bizonyosan ezek az "olcsóbb", könnyebb megoldások. De - bár sok előkészületet igényel - az istentiszteletet a gyermekek befogadóképességéhez kellene alkalmazni, úgy azonban, hogy a liturgia családi, közösségi istentisztelet maradjon. Az Istentiszteleti Kongregáció ilyen értelemben külön direktóriumot adott ki gyermekmisékre 1973. nov. 1-én. A salzburgi, trieri és zürichi egyházmegyék külön lekcionáriumot is bocsátottak közre ilyen alkalmakra. Lényeges tehát, hogy már kiskoruktól éljék át gyermekeink: az isten- tisztelet kapcsolatban áll mindenki életéveL A szocializálódás itt azzal történik, hogy minden résztvevő otthon érezheti magát a misén, és tudja: szükség van reá is. A mise nem a felnőtteké, nem a gyerekeké, hanem az Isten egész népéé, ahol a gyermekek, a fiatalok, a felnőttek és az öregek alkotják a testvéri közösséget. Úgy ünnepel ez a nép, hogy mindenki bekapcsolódik a maga módján. Nem zavarhatja tehát a felnőtteket, ha a kicsik "beleénekelnek", "közbeszólnak". Még kevésbé az, ha iskolásaink felolvasnak, de még az sem, ha a fiatalok pl. gitárral kísérik a válaszos zsoltárt. Sajnos, zavarja, mert a gyermekellenes közszellem itt-ott bejutott templomaink falai közé is. Emiatt szükség lehet a korosztályok szerinti istentiszteletekre. Bár nagyon ajánlanám, hogy néha tartsunk közös liturgiát is. Ideális megoldás az, ha általában közösségi istentiszteleteink vannak, de közben-közben beiktatunk egy-egy diák-, ifjúsági, felnőtt-, esetleg öregeknek szervezett misét is. A közösségi szentmise minőségével foglalkozott több egyházmegyei szinódus is, mint pl. a würzburgi 1976-ban. Bizonyos, hogy kis elemistáink nem értik (10-12 éves korukig) a teológiai fogalmakat, ám szívesen énekelnek, imádkoznak a felnőttekkel. Gyermekprédikációim is mindig elevenebbek voltak, az ifjúság szívesen folytat párbeszédet, hálásabb "közönség" a felnőtteknél. Érdekes, hogy még a fiatalabb felnőttek is szívesebben hallgatták a diákprédikációt, mint a nekik szánt homíliát. 2. Jézustól kapott feladat Már az Ószövetségben szerephez jutottak a gyermekek. "Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, véneidet, ők majd elbeszélik" (MTörv 32,7) - figyelmeztet Mózes. "Az atyák hirdessék fiaiknak hűségedet" (íz 38,19) - nyilatkozik a próféta. A helyzet, a tónus nyilvánvalóan közösségi. Jézus ismételten bizonyította, hogy különösen szereti a gyermekeket. Figyelmezteti hallgatóit, hogy a mennyei Atya nem akarja a kicsinyek elvesztését (Mt 18,14). Helyteleníti, amikor tanítványai önkényesen elutasítják a gyermekeket: "Hagyjátok - mondotta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa." (Mk 61
