Szolgálat 86. (1990)
Tanulmányok - Cserháti Ferenc: Felelősségünk az Egyházban
Úr testének felajánlásával együtt ajánlják fel készséges szeretettel az Atyának. Ilyen a mindenütt szentül szorgoskodó világiak imádó hódolata; ők így szentelik a világot Istennek." (LG 34) b) Tanítók A világiak részesülése Krisztus prófétai szerepében és tanúságtételében főleg az evangéliumi igazságok elfogadásában és bátor hirdetésében jut kifejezésre. Krisztussal, "a nagy prófétával" (Lk7,16) szorosan összekapcsolódva nemcsak a hit kegyelmében részesednek, de a "szó hatalmában" is, amelyről az Apostolok Cselekedeteiben olvasunk: "Az utolsó napokban - mondja Isten - kiárasztom telkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak. Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom telkemet ezekben a napokban, és prófétáim fognak” (ApCsel 2,17-18) A krisztushívők különös prófétai jellege éppen abban áll, hogy igehirdetésük és apostolkodásuk "a világ köznapi körülményei között megy végbe" (LG 35), főleg a családban és a közéletben. c) Pásztorok A Krisztushoz tartozás az ő hatalmából való részesedést is jelent. AII. vatikáni zsinat szerint: "Hatalmát közölte tanítványaival, hogy de is a királyi szabadság állapotába kerüljenek, és önmegtagadásukkal, szent életükkel legyőzzék magukban a bűn országát (vö. Róm 6,12), sőt hogy másokban is Krisztusnak szolgálva, alázatosan és türelmesen elvezessék testvéreiket ahhoz a királyhoz, akinek szolgálni fölér az uralkodással." (LG 36) Keresztségükkel a krisztushívők Isten országának építésére és vezetésére kaptak meghívást. Fel kell ismerniük "a világ természetét, értékét és rendeltetését, ami Isten dicsérete, s éppen világi tevékenységükkel" kell segíteniük egymást a szentebb életre (uo.), miközben a Teremtő tervei szerint irányítják az emberi munka, a technika, a kultúra és a civilizáció menetét a közéletben. Alapjában véve éppen ez a világi tevékenység felel meg leginkább a krisztushívők legsajátosabb vonásának. Ez a "világba tartozás" a zsinati tanítás szerint nemcsak állapot, de hivatás is: a világban "hívja őket Isten, hogy szerepük a kovászé legyen: mintegy belülről szenteljék meg a világot, az evangélium szelleme szerint helytállva a maguk 47
