Szolgálat 86. (1990)

Tanulmányok - Cserháti Ferenc: Felelősségünk az Egyházban

feladatában, és így elsősorban életük tanúságával, hitük, reményük és szere- tetük ragyogásával mutassák meg másoknak is Krisztust." (LG 31)

7. Rendi és keresztény szolgálat

Az egyházi tanító hivatal különbséget tesz az egyházi rend szentségéből származó szolgálat és a keresztségből, bérmálásból meg a többi szentségekből eredő apostolkodás között. A hierarchikus és egyetemes papság közötti lényeges különbségre még a II. vatikáni zsinat felhívta a figyelmet, amikor kijelentette, hogy a kétféle papság "lényegében különbözik egymástól, és nemcsak fokozatban" (LG 10). Míg az előbbiek "Krisztus nevében", "a Főnek képviseletében tevékenykednek", addig ez utóbbiak ugyancsak nyerhetnek hivatalos szolgálatot az Egyházban, a papság megbízásából, "mandátumával" (AA 24). A krisztushívőknek a helyi egyházakban kialakult legkülönfélébb hivatali szolgálatáról, feladatairól és szerepéről van itt szó. Végleges döntés ezek általános és konkrét formáiról még nem született (vö.

II. János Pál pápa, Christifideles laid, 87), de igen sok a próbálkozás. A krisztushívők evangelizációs tevékenysége tulajdonképpen magában foglalja a politika, a társadalmi és gazdasági élet egész területét - hangsúlyozta VI. Pál pápa (Evangelii nuntiandi, 70; AAS 68 [1976] 60), de a kultúra, a tudományok és művészetek, a nemzetközi élet és hírközlés szféráit is és mindazon valóságokat, amelyek az evangélium hirdetésének szempontjából megközelíthetők: a szerelem, a család, az ifjúság- és gyermeknevelés, a pályaválasztás és a szenvedő ember.

A világiak által végzett intézményes formát öltő egyházi szolgálatok főleg a lelkipásztori tanácsokban (Christus Dominus 27) és laikus grémiumokban (AA 26) éreztetik hatásukat.

Az Egyházi Törvénykönyv két, nem az egyházi rend szentségéből eredő "keresztény szolgálatot", "egyházi laikus hivatalt" szentesít: "Azokat a világi férfiakat, akik a püspöki kar határozatában megszabott életkorral és adottságokkal rendelkeznek, az előírt liturgikus szertartással, tartós jelleggel fel lehet venni a lektori és akolitusi szolgálatra." (230. kán. 1. §.)

Az Egyház azonban nagyon jól ismeri a keresztény szolgálat nem intézményesített formáit is. Ilyenkor a krisztushívők sajátos kegyelmi adományaikkal járulnak hozzá az Egyház küldetésének megvalósításához a világban: "A hívőket apostolkodásukhoz különleges adományokkal is ellátja a Szentlélek (vö. lKor 12,7), aki az Isten népének megszentelését munkálja a papi szolgálat és a szentségek által. Az adományokat ’tetszése szerint osztja kinek-kinek’ (lKor 12,11), hogy ’aszerint, ki-ki milyen ajándékot kapott, egymás szolgálatára legyenek’, mint ’Isten sokféle kegyelmének letéteményesei’ (lPét, 4,10), a test növekedésére a szereteben (vö. Ef 4,16)." (AA 3) Ezen apostolkodási formák szorgalmazása és felügyelete a lekipásztorok feladata (LG 30).

48