Szolgálat 86. (1990)
Tanulmányok - Cserháti Ferenc: Felelősségünk az Egyházban
manapság nem véletlenül hangzik sok hívő ajkáról a méltatlankodó megjegyzés: "Ma mi is szerepet kaphatunk az Egyházban, mert megritkult a papok és szerzetesek sora, ráadásul pedig sokan közülük még csődöt is vallottak hivatásuk teljesítésében." Ministránslányaink megjegyzésében sem találhatunk kivetnivalót: "Ma már nekünk is lehet - szabad!? - ministrálni, mert a fiúk ellustultak az oltár szolgálatában." A kritikus megjegyzések felnőtt keresztényekre vallanak, akik érzik, hogy nem "pótlények": "ha nincs ló, jó a szamár is." így paradox módon azt kell állítanunk, hogy az Egyház súlyos helyzete mégis hozzájárult ébredéséhez és a világi hívők keresztény hivatásának újabb felfedezéséhez. Az Egyház megváltozott körülményeinek következtében újra előtérbe került a hosszú időn át elfeledett tanítás, amelyet a Szentírás nem szűnt meg 2000 éven át hirdetni: "Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok..." (lPét 2,9- 10) Ez a megbízatás elsősorban az evangélium hirdetésére és az emberek megszentelésére vonatkozik, és másodsorban a társadalmi élet átitatására az evangélium szellemével: "A világiak pedig - részesei lévén Krisztus papi, prófétai és királyi tisztségének - az Isten egész népének küldetésén belül, az Egyházban és a világban töltik be a maguk szerepét." (Apostolicam actuositatem 2; vö. Kari Rahner-Herbert Vorgrimler, Kleines Konzilskompendium, Herder, Freiburg 1982,384.) 6. Isteni jogon papok, próféták és királyok A hívek isteni jogon gyakorolják apostoli hivatásukat: "A világiaknak azon a címen kötelessége és joga az apostolkodás, hogy egységben vannak Krisztussal, a Fővel" (AA 3) hitben, reményben és szeretetben, a keresztség, a bérmálás, az Eucharisztia és a többi szentségek révén. Az Egyházi Törvénykönyv nyomatékosan kihangsúlyozza: "A krisztushívők . . . állapotuknak megfelelően annak a küldetésnek a gyakorlására kaptak hivatást, amelynek a világban való teljesítését Isten az Egyházra bízta." (204. kán. !•§•) a) Megszentelők A világiak Krisztus papi hivatalában részesülnek, és Vele egyesülve, Hozzá hasonlóan ők is szüntelenül átadják testüket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul (vö. Róm 12,1) az Egyházban. A II. vatikáni zsinat nyilatkozata szerint ez sokféleképpen történik: "Mert minden munkájuk, imádságuk, apostoli kezdeményezésük, hitvestársi és családi életük, mindennapi munkájuk, testi-lelki pihenésük, ha a Szentlélek tölti be, sőt az élet terhei is, ha türelmesen hordozzák azokat, Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozattá válnak (vö. lPét 2,5). Mindezeket a szentmisében az 46
