Szolgálat 85. (1990)

Eszmék és események - Hollós János: A görögkatolikus egyházak mai helyzete Kelet-Európában a készülő törvénykönyv fényében

Kanon II. kötetében 1974-ben közzétett bécsi referátum alapján. (Vö. Egyházi Törvénykönyv, 155. o. jegyzetét.)

A zsinat és a keleti rítusok

A zsinat egyháztana szerint a "részegyházak az egyetemes egyház képmásai: bennük és belőlük valósul meg az egy és egyetlen katolikus egyház." (A II. vatikáni zsinat tanítása, 56.o.) Ezeknek "a helyi egyházaknak ez az egységet őrző változatossága fényesen bizonyítja az osztatlan egyház kato- licitását”. (Uo. 57.0.) Ezért a zsinat nem habozott az isteni Gondviselés művének tekinteni azokat az apostoloktól és utódaiktól különféle helyeken alapított egyházakat, amelyek egymással szervezett kapcsolatba léptek, közösségekbe tömörültek, és az Egyház egységének és isteni alkotmányának megtartása mellett "saját egyházfegyelmük, saját liturgiái gyakorlatuk és saját teológiai és lelkiéleti örökségük van". (Uo. 56.o.) Ezzel meghatározta a keleti egyházak sajátosságait.

E. Zoghby zsinati kommentárja szerint az Egyház egyetemessége az egység feltétele, s ezt az egyetemességet úgy kell értelmeznünk, hogy az Egyház nemcsak magába fogad minden népet, de ő maga is minden nép Egyháza lesz: vagyis az új keresztény közösségekben a népek megtalálják saját emberi örökségük átváltozását: saját civilizációjukat és hagyományaikat. (In: Barauna: De Ecclesia 1.459.0.) így nem kell félnünk attól sem, hogy magyar bizánci rítusról beszéljünk, hiszen a rítus nem megkövült, archaikus valóság, hanem a részegyházak helyi és történelmi körülményeihez való alkalmazkodás kifejeződése. (Hollós János, in: Kanon, II. 124.0.) Az Egyház valójában a népek apostolát követi ezzel, aki mindenkinek mindene lett, a zsidók közt zsidóvá, a törvényen kívül állók között olyanná, aki a törvényen kívül áll. (lKor 9,20.22.)

A zsinat nem habozott levonni a következtetést abból, hogy Kelet egyházi és szellemi örökségét "Krisztus egyetemes egyháza örökségének is tekinti": ünnepélyesen kijelentette, hogy Kelet egyházainak "joguk is kötelességük is, hogy saját külön fegyelmi rendjük szerint kormányozzák magukat." (A keleti katolikus egyházakról, 5. p.; i.m. 359. o.)

Érdemes megkérdeznünk, mit jelent a zsinat elvi tanítása az emberi jogok vonatkozásában. Azt, hogy nemcsak a nagyobb közösségeknek van joguk a léthez az Egyházban és a népek között, hanem a kisebbeknek is, bármely néphez tartoznak. Kelet-Európában ez azt jelenti, hogy az ukrán, román nagy egyházak mellett, közöttük és mellettük kialakult magyar, szlovák, ruszin (kárpátaljai) görögkatolikus egyházaknak is joguk van a létezéshez, egyikük léte nem irányul a másik ellen, nem is fenyegeti azt. Ezt a létezést nem lehet megkérdőjelezni az ökumenizmus nevében sem, bár azzal összhangba kell hozni. De idejét múlta az a szemlélet is, amely még az 50-es években is a ruténok püspökének nevezte hivatalos egyházi iratban a hajdúdorogi püspököt, a történelmi eseményeket pedig úgy igyekezett értelmezni, hogy a nyelvi folytonosság elvitatásával tagadta meg a létjogot a magyar görögkatolikusságtól. Ez a felfogás más közösségek ellen is alkalmazható, és a magyarság ellen más területen is a hatalmi érdekeket szol92