Szolgálat 85. (1990)

Eszmék és események - Hollós János: A görögkatolikus egyházak mai helyzete Kelet-Európában a készülő törvénykönyv fényében

külső, szociológiai-jogi struktúrája nem lehet az isteni élet kibontakozásának akadályozója.

De az Egyházban a bírálat legyen mindig "építő", ne romboló; sugallja az egyházias érzék és az ^4/iyűszentegyház szeretete. Főleg pedig legyen mindig "önbírálat" is: Nekem is állandó bűnbánatra és megújulásra van szükségem, minthogy a zarándokegyház bűnös tagja vagyok. Az élő Egyház - Krisztus titokzatos teste - tagjaként be kell töltenem szerepemet ebben a szervezetben (lKor 12,12kk; Ef 4,1-16).

Különben az intézmény és a struktúrák elleni harc utolsó fázisa lesz annak a betegségnek, amelyet Madeleine Delbrél világosan felismert: "Az a világ, amelyet kereszténnyé tettek, úgy látszik, belülről kiürül: előbb Istent, majd Isten Fiát, végül azt az istenit ürítik ki, amelyet Krisztus közvetített Egyházának. Gyakran a külső felület omlik össze utolsónak." (Idézi H. U. von Balthasar.)

Mivel senkinek sincs hatalmában a jövő, nem jósolhatja meg előre az eseményeket, az Egyház sorsának alakulását. Nem lehet kizárni bizonyos szakadásokat (lásd pl. a Lefebvre-ügy), amikor pedig egyre sürgetőbb a keresztények egységének keresése. Az Egyházban a Lélek működik, ez reménységünk biztosítéka. Ezen túl megvannak a teológiai és jogi erőforrásai is ahhoz, hogy szembenézzen a világban tapasztalható változásokkal, válságokkal és kihívásokkal, illetve a világ egységesüléséből és a plane- tizációból eredő feladatokkal Egyetemesség és figyelem a helyi problémákra, egység a sokféleségben. Itt kell megtalálni a helyes egyensúlyt, és ennek biztosítéka - emberi szinten - Péter utóda, Róma püspöke: servus servorum Dei, Isten szolgáinak szolgája.

Hollós János

A GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZAK MAI HELYZETE KELET- EURÓPÁBAN A KÉSZÜLŐ TÖRVÉNYKÖNYV FÉNYÉBEN

Ebben a rövid áttekintésben nem foglalkozhatunk az ukrán görögkatolikusok Kárpátokon túli részének joghelyzetével; velük kapcsolatban elég arra utalnunk, hogy a Szentszék 1963. dec. 23.-i döntésével nagyobb érseknek ismerte el Slipyj József lembergi metropolitát, a későbbi bíborost, ami az ukrán katolikus egyház értékelését tükrözte. Az első kodifikáció legfontosabb embere, A. Coussa tudományosan már 1948-ban ezt az álláspontot képviselte. (Epitome 1.212-213.0.; 44. jegyz.)

Tisztázatlan maradt azonban a többi görögkatolikus egyház joghelyzete Kelet-Európábán. A keleti második kodifikáció hivatalos kommentárja nyíltan felveti azoknak az egyházaknak a kérdését, amelyeknek a római pápán kívül nincs más felsőbb hatóságuk, s így közvetlenül az egyetemes egyház legfőbb pásztora alá tartoznak, s ezek közé sorolja a magyar és szlovák bizánci rítusú egyházakat. (Nuntia, 22, 11-12. o.) A velük kapcsolatban felvetődött problémára Erdő Péter már korábban felfigyelt a

91