Szolgálat 85. (1990)

Eszmék és események - Szabó Ferenc: A "kölni nyilatkozat" és ami mögötte van

illetve a nem keresztény vallásokhoz stb.), ami a pápa, illetve a római kúria és a helyi egyházak viszonyát illeti, megjegyezzük: a zsinat óta egyre több bennszülött papot és püspököt szenteltek, és általában előtérbe kerültek a nem európai egyházak sajátos problémái (pl. inkulturáció az evangélizá- lásban, katekézisben, liturgiában, tehát a keresztény üzenet és a helyi kultúrák, vallások viszonya, az ezekkel folytatott párbeszéd, illetve pozitív elemeik felhasználása az igehirdetésben). De a "harmadik világ" gazdasági, társadalmi, politikai problémáinak előtérbe kerülése miatt is megnőtt az ún. "harmadik egyház" szerepének súlya, különösen Latin-Amerikában. Itt már a zsinat előtt szervezeti keretet találtak a püspökök együttműködésének, amely később a CELAM (Latin-Amerikai Püspöki Tanács) néven kezdett működni: Medellínben és Pueblában a földrész sajátos helyzetére alkalmazta a zsinati tanítást, hangoztatva, hogy a társadalmi igazságosság előmozdítása elválaszthatatlan az evangélizálástól. Ugyanakkor a helyi püspökök és a római központ óvták a baloldali katolikusokat, teológusokat, papokat és híveket a marxizmus kísértésétől, a felszabadításteológia és a szociális elkötelezettség egyoldalúságaitól. Mindenesetre Latin-Amerika, Afrika és Ázsia helyi egyházai fokozottabban magukra vonták a római központ figyelmét. Á pápa apostoli útjai során szintén meggyőződhetett arról, hogy Rómából nem mindig lehet teljesen átlátni a sokrétű helyi problémákat.

Sokan a szláv pápa megválasztásában is már annak előjelét látták, hogy a pápaság végre kilép a hagyományosan latin örökségből. Csakugyan, Woj- tyla pápa fokozottabban figyelt a kelet- és közép-európai egyházakra, már csak azért is, mivel hazája helyzetét jól ismerte, és követte a lengyel kibontakozást. Valóban II. János Pál körlevelei és megnyilatkozásai mind azt mutatják, hogy nyitott a szociális kérdés, a világméretű szolidaritás és az emberi jogok előmozdításának problémái felé, ami pedig a béke biztosításának alapja. A vallásokkal és a kultúrákkal folytatott párbeszédet is sürgeti. Minden bizonnyal doktrinális meggondolásokból mérsékeltebb az ökumenikus törekvésekben (pl. az anglikán-katolikus párbeszédben megtorpanást hozott a nők pappá, ill. püspökké szentelésének bevezetése egyes anglikán tartományokban). Az ökumenikus teológiai párbeszéd szépen előrehaladt a katolikus-ortodox és még inkább a katolikus-protestáns vegyesbizottságokban. Természetesen a legnagyobb nehézséget a pápaság, a pápai primátus és a csalatkozhatatlanság dogmája okozza. Vagy talán méginkább annak gyakorlása.

A katolikus tanítás szerint az Egyház Krisztus teste, Isten népe, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből (kommúniójából) egybegyűlt nép; Krisztusban mintegy szentsége, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének (vö. Lumen gentium 4 és 1). Az Egyház Krisztus misztériumát jeleníti meg, az ő üdvözítő művét folytatja a Lélek erejében, tehát - jóllehet látható társaság is - kegyelmi, nem politikai valóság, tehát nem lehet a monarchia .vagy a demokrácia kategóriáival jellemezni. A katolikus Egyház, amely a legteljesebben megvalósítja a Krisztus által akart "ekklésziát", tehát a más egyházakban talál88