Szolgálat 85. (1990)

Eszmék és események - Szabó Ferenc: A "kölni nyilatkozat" és ami mögötte van

közötti konfrontációnak, ütközésnek. Azt kértem a francia püspököktől, hogy fogadják azokat a francia teológusokat, akik levelet intéztek hozzám, és - egyébként udvariasan - szolidaritást vállaltak a kölni nyilatkozattal. A levelet megvizsgálta a Nemzetközi Teológiai Bizottság, amelynek elnöke vagyok, és készülök a válaszadásra. De ezt a levelet homályosnak ítéltük. Nem világos, mennyire terjed ki a francia nyelvű teológusok szolidaritásvállalása a németekkel, és mennyiben élnek fenntartással a kölni nyilatkozat szövegét illetően. Az a benyomásom, hogy a rossz közérzetet csak a teológusok és a püspökök párbeszéde révén lehet eloszlatni."

[...] "A teológus szerepe nemcsak a tanítás, hanem a hit elmélyítése is: választ kell találni az új problémákra, és néha bírálnia is kell. De a kritika jogának határt szab az Egyház szeretete és a tanítóhivatal tisztelete. E szempontból igen nagy a hiányosság, és újra kellene fogalmazni a hagyományos szabályokat. Ma már a teológus nem cellája magányában dolgozik, mint hajdan. Tudatában kell lennie a hívekkel szembeni felelősségének, akiket közvetlenül tájékoztat - és nem mindig tárgyilagosan - a mass media. Meg kell találni a helyes egyensúlyt a tanítóhivatal tisztelete, a hívek java és a szigorú tudományos kutatás követelményei között."

Mindezeket az általános megjegyzéseket helyesnek tarthatjuk. A probléma persze ezzel még nincs gyakorlatilag megoldva. Világos, hogy a pápa nem tud minden teológiai és egyházfegyelmi kérdéssel személyesen foglalkozni: a római kongregációk és más hivatalok (tanácsok), a Nemzetközi Teológiai Bizottság, a Pápai Tudományos Akadémia, személyes teológus szakértői stb. segítségére vannak. Ezenkívül a püspöki szinóduson és más alkalmakkor - ad limina látogatások, apostoli útjai során - is konzultálja a helyi egyházak vezetőit, szakértőit. Tagadhatatlan, hogy bizonyos morális kérdésekben a tanítóhivatal nagyon konzervatív morálteológusokat követ, amint ezt P. Häring elmondotta az II Regno c. olasz lapnak (1989. jan. 18). A haladó teológusok ellen folytatott hajsza a X. Pius alatt tapasztalt modernizmus ellenes kampányra emlékeztet - mondotta a jeles redemptorista morálteológus: úgy tűnik, hogy Róma egyedül a legkonzervatívabb morálteológusokat tartja megbízhatónak a bioetika és a születésszabályozás kérdésében.

A II. vatikáni zsinatot (1962-1965) lényegében nyugati, nevezetesen európai püspökök és teológusok készítették elő, és a zsinat során is meghatározó volt szerepük. Haladók és konzervatívak nézetei ütköztek az ülések során, és az eltérő vélemények némileg tükröződnek bizonyos zsinati dokumentumokban is, pl. az Egyházról szóló Lumen gentium kezdetű konstitúció III. fejezetében, ahol az egyházi hierarchiáról, a pápai primátus és a püspöki kollegialitás viszonyáról van szó. Mégis, nagy általánosságban véve, azt mondhatjuk, hogy a 2. ülésszaktól kezdve, VI. Pál pápa vezetésével, a "haladóbb" irány kerekedett felül, és nyomta rá bélyegét a zsinati tanításra.

Eltekintve pillanatnyilag a tanbeli kérdésektől (az Egyház mivolta, szerkezete, viszonya a nem katolikus egyházakhoz és egyházi közösségekhez,

87