Szolgálat 85. (1990)

Eszmék és események - Szabó Ferenc: A "kölni nyilatkozat" és ami mögötte van

Az 1989. jan. 25-én közzétett kölni nyilatkozatot 163 nyugat-német, svájci, osztrák, luxemburgi és holland teológiatanár írta alá. A kontesztálás lényegében három eseményre, tényre vonatkozik, illetve azok kapcsán bírálja a pápai-kúriai "centralizmust" és a tanítóhivatal illetéktelen kiszélesítését:

1) A római kúria egyoldalúan és következetesen olyan püspököket nevez ki világszerte, akik a központ bizalmát élvezik, anélkül, hogy kellőképpen kikérnék a helyi egyházak véleményét, illetve tárgyilagos információkat szereznének a helyi egyházakról (itt a pápai nunciusok szerepét is kifogásolják). A II. vatikáni zsinat egyik vívmánya éppen a pápa és a püspökök közötti kollegialitás megfogalmazása. Az említett gyakorlat megfosztja a helyi egyházakat jogos önállóságuktól; a kollegialitást elfojtja az új centralizmus, a püspöki kinevezésekben gyakorolt tekintély ellentmond az evangéliumi testvériségnek és a szabadságnak, továbbá megbénítja az ökumenikus folyamatot.

2) A római kúria (a pápa) következetesen visszavonja vagy megtagadja a kánoni megbízatást olyan teológiaprofesszoroktól, akik jól felkészültek ugyan a tanításra, és helyi püspökük is alkalmasnak tartja őket, de a hit és erkölcs kérdéseiben nem mindenben igazodnak Rómához, minthogy figyelembe veszik az "igazságok hierarchiáját" vagy bizonyossági fokát, a zsinat tanítása szerint.

3) Tulajdonképpen erre vonatkozik a legfontosabb, harmadik pont, éspedig főleg a Humanae vitae kezdetű, a születésszabályozásról szóló enciklika pápai értelmezésével kapcsolatos.

Hogyjobban megértsük a teológusok kritikáját, ismernünk kell II. János Pál pápa 1988. okt. 15-i és nov. 12-i beszédeit a Humanae vitae értelmezéséről: a "kölni nyilatkozat" is főleg ezeket bírálja, amikor a pápai tanítóhivatal nem igazolható kiterjesztése ellen tiltakozik a következőképpen: "Az utóbbi időkben a pápa - teológusokhoz és püspökökhöz intézett beszédeiben - anélkül, hogy tekintettel lett volna az egyházi kijelentések közötti bizonyossági fokozatokra és azok különböző súlyára, a születésszabályozásról szóló tanítást oly mértékben a hit alapvető igazságaihoz kötötte - ilyenek: Isten szentsége és a Jézus Krisztus által szerzett megváltás -, hogy szerinte, akik bírálják a születésszabályozásról szóló tanítást, ilyen vádakat vonnak magukra: ’támadják a keresztény tanítás alapvető oszlopait’, tévedésbe esnek, amikor a lelkiismeret méltóságára apellálnak, ’meghiúsítják Krisztus keresztjét,’ és tagadják ’az ember méltóságát’. A pápa az ’alapvető igazság’ és ’isteni kinyilatkoztatás’ fogalmait alkalmazza, hogy egy teljesen különleges tanítást igazoljon, amelynek nincs alapja sem a Szentírásban, sem az Egyház hagyományában." (Id. dosszié, 242.1ap.)

A nyilatkozat hivatkozik az Unitatis redintegratio, az ökumenizmusról szóló zsinati dokumentum 11. pontjára, ahol ezeket olvassuk: a teológusok az ökumenikus párbeszédben "a tanítások egybevetésekor ne feledjék, hogy a katolikus tanításhoz tartozó igazságoknak hierarchiájuk (rangsoruk) van, mert más-másképpen kapcsolódnak a keresztény hit alapjához."

84