Szolgálat 85. (1990)

Eszmék és események - Szabó Ferenc: A "kölni nyilatkozat" és ami mögötte van

A német nyelvű teológiaprofesszorok szerint a pápa nincs tekintettel e fontos elvre, amikor a születésszabályozás kérdését a legalapvetőbb hitigazságokhoz köti. Számolni kell ugyanis a teológiai kijelentések különböző bizonyossági fokával és a teológiai megismerés korlátáival az orvosi-antropológiai kérdésekben; továbbá ténylegesen is biztosítani kell a szakteológusoknak a kutatás és az ellenőrzés szabadságát, amihez pedig érvelés és véleménycsere szükséges. Az egyéni lelkiismeret szerepe nem csupán az, hogy automatikusan igazodjék a tanítóhivatalhoz, hanem megvan a saját méltósága és felelőssége a döntésekben, amikor a konkrét helyzeteibe alkalmazza az egyetemes normákat.

(Itt megjegyezzük, hogy a L’Osservatore Romano 1989. febr. 16-i száma "Precisazioni" címmel "félhivatalos" jelleggel állást foglalt ezzel a ponttal kapcsolatban, megintve a teológusokat, akik zűrzavart keltenek. Hivatkozva a Humanae vitae 14. pontjára, hangsúlyozza: amit VI. Pál és II. János Pál a születésszabályozásról tanít, az nem tartozik a teológusok által szabadon vitatható témák közé; ha valaki az ellenkezőjét tanítja, tévedésbe viszi a házasfelek erkölcsi lelkiismeretét.)

A Vatikán sajtótermének igazgatója első reakciójában igyekezett minimalizálni a kölni nyilatkozat jelentőségét, "helyi ügyről" beszélt, utalva a német püspökök állásfoglalására (1989. jan. 26). A német főpásztorok elismerik, hogy a nyilatkozat számos nehéz témát érint. Kritikák mindig voltak és lesznek az Egyházban; a kérdés csak az, hogy milyen szellemben és milyen eszközökkel teszik ezt. A nyilatkozat hangnemén, általánosító megjegyzésem túl tartalmilag is fenntartással élnek azzal kapcsolatban, amit a teológusok II. János Pál pápa említett beszédei felhoznak. A súlyos kérdésekről is nyíltan lehet tárgyalni, de kerülni kell a "demagóg" módszert, az elsietett általánosításokat, törekedni kell a tárgyilagosságra.

A nyilatkozat továbbgyűrűzött Európában, a francia, flamand és olasz teológusok csatlakoztak hozzá, többé-kevésbé közvetlen módon. A francia, valamint a francia nyelvűbelga és svájci teológusok (157-en) levelet intéztek Ratzinger bíboroshoz, amelyben hangsúlyozták: a kölni nyilatkozatot aláíró teológus kollégáik nem voltak "elszigeteltek". Ők maguk el akarják kerülni a polémiát, amit nehezen lehetne jó mederben tartani a jelenlegi feszült helyzetben, de azt kívánják, hogy a felvetett problémákat "ne ássák el", hanem komolyan tanulmányozzák és vitassák meg őket, éspedig az evangéliumi szabadság szellemében.

Később megtudjuk, hogy a Nemzetközi Teológiai Bizottság is foglalkozott ezzel a levéllel, és hogy Ratzinger bíboros majd válaszol rá. A Hittani Kongregáció prefektusa utalt a nyilatkozatra és a levélre 1989. márc. 9-én, amikor mintegy harminc egyesült államokbeli főpásztorral találkozott a Vatikánban, majd mikor a pápa Rómába hívta a német püspököket (1989. nov. 13-14.). Ez utóbbi alkalommal, a német püspökökhöz szólva, kijelentette, hogy a kölni nyilatkozat a pápai tanítóhivatal és a német nyelvű teológusok kapcsolatának krízisét tükrözi; alaposan elemezni kell ennek a helyzetnek a létrehozó okait, különösen is a teológiatanítást az egyetemi

85