Szolgálat 85. (1990)
Eszmék és események - András Imre: Egy Márton Áron-életrajz kapcsán
András Imre EGY MÁRTON ÁRON-ÉLETRAJZ KAPCSÁN Három értékes életrajzi könyv jelent meg a közelmúltban Erdély legendás hírű püspökéről, Márton Áronról. (Virt Lászlóé 1988-ban az Eccle- siánál Budapesten; P. Szőke Jánosé szintén 1988-ban a szerző kiadásában [vö. Szolgálat 80,88 és 81,92]; Domokos Pál Péter "Rendületlenül..című könyve 1989-ben az Eötvös és a Szent Gellért Kiadóknál.) Ez a bő termés jó "talajról", fontos életútról tanúskodik, melyről beszámolót várnak az olvasók, s olyan személyről, akinél a nyilvánosság elé kívánkoznak az élet apró mozzanatai is. Remélt boldoggáavatási eljárásának megindításával az Egyház hivatalosan is érdeklődik életének példája, életszentséggel övezett hírneve, erényeinek hősi foka iránt. Az említett három értékes életrajz közül - ez a végkövetkeztetésünk - Domokos Pál Péter most bemutatásra kerülő műve a legsikerültebb, a legtöbbet adó, Márton Áron életét - sokszor együtt átélt eseményeken keresztül - a leginkább ismerő. Márton Áronra, de korára is jellemző, hogy egyik életrajzírója sem elégszik meg csupán az életmű ismertetésével. Róla talán nem is lehet úgy írni, hogy csak az életrajzi adatait soroljuk fel. Mikor életének mottót választott, püspöki jelmondatát, ő maga is a kapott feladatra gondolt: Nem futamodom meg a munkától. A "Rendületlenül..három, szinte azonos terjedelmű részre oszlik: az első rész összefoglalja Erdély vallási és köztörténetét, a második bemutatja Márton Áron életútját, a harmadik pedig írásaiból, beszédeiből és körleveleiből vett részletekkel dokumentálja életművét. A nagy püspök személyiségének megismerését szolgálja az a hatvan fekete-fehér fényképillusztráció is, mely a kötet végén található. A köztörténetbe a szerző Erdély hat "metamorfózisának" (változásának) kapuján keresztül vezeti be az olvasót. Első metamorfózisát akkor élte át Erdély, amikor a mohácsi vész után az ország három részre szakadt, és Erdélyből - a török engedelmével - önálló fejedelemség lett. A második metamorfózis 1686-tól, a török kiűzetésétől kezdve következik be, amikor a Habsburg uralkodó Erdélyt, "karddal elfoglalt területnek" minősítve, Ausztriához csatolja, élére Szebenben székelő gubernátort (kormányzót) tesz, és a német szót kezdik érvényesíteni. Harmadik változásnak az 1867- es osztrák-magyar kiegyezéssel teremtett állapot számít: Erdély ismét Magyarország szerves része lesz. Ezzel egyidejűleg indul el a negyedik metamorfózis, a román-magyar ellentétek felkorbácsolásának folyamata. A céltudatos román nemzeti propaganda, szisztematikus birtokfelvásárlási akciók és az alkalmi látványos politikai demonstrációk a minden eszközt felhasználó diplomáciával karöltve készítik elő az ötödik változást, mely 1920-ban, Trianonnal következik be. Az Erdély ügyéért lelkesedőknek figyelmébe ajánljuk ennek a negyedik metamorfózisnak a törénetét, mert annak eszmei-szellemi kelléktára azóta is forgalomban van, és ezekkel min75
