Szolgálat 85. (1990)

Eszmék és események - András Imre: Egy Márton Áron-életrajz kapcsán

den magyar-román megbékélésnek szembe kell néznie. Egy hatodik metamorfózisa is volt Erdélynek, az 1940-1944-es időszakban, amikor Észak- Erdélyt Magyarországhoz csatolták, s az ottani kisebbségi sorsban élt magyarság külső elnyomástól mentesen kapcsolódhatott bele az összma- gyarság életébe. Ez a négyéves szabadság olyan maradandó nyomokat hagyott az észak-erdélyi magyarság életében, hogy az egész utána következő korszak - az Erdély újramegszerzésének érdekében tett átmeneti és gyorsan visszavont reformjaitól eltekintve - azzal volt elfoglalva, hogy meggyűlhesse a négy szabad évet, és azon dolgozott, hogy az ottani, egy tömbben élő magyarság elnemzetietlenítésével, szétszóratásával ("homo- genizációjával") olyan helyzetet teremtsen, melyben az erdélyi és magyar- országi magyarság bármilyen találkozása a jövőben lehetetlenné válik.

Erdély fölött a történészek ma is szellemi viaskodást folytatnak. Annyit legalább mindenkinek kell értenie a kérdéshez, amennyit a "Rendületlenül ..első része ismertet.

E terület történetének ismeretére, mely ennyi metamorfózison ment keresztül, s ahol évszázadokon át három nemzet és négy vallásfelekzet élt (Erdély hét "főbűne"), a jövőben is szükségünk lesz.

Márton Áron életrajzát epizódok, illusztrációk, események mozaikkockáiból rakja össze a szerző. A gyermekkori éveket pl. néprajzi gyűjtésbe is beillő imádságok, játékok, diákszokások leírása, sőt szövegei érzékeltetik: így imádkozott, játszott, ministrált a kis legényke.

Az elemi iskolai tanítók beszélték rá szüleit, hogy tovább iskoláztassák az érdeklődő, értelmes gyermeket. A gimnázium hat osztályát Csíksomlyón, az utolsó kettőt, mint középiskolás kispap, Gyulafehérváron végezte.

Aztán jött a háború, melyet a székelyudvahelyi 82-es székely gyalogezred önkéntese, tizedese, hadapródja, majd hadnagyaként harcolt végig. Legényeit megbecsüli, mindenütt megvédi. A harctereken háromszor sebesült meg. 1920-ban újra a gyulafehérvári papnöveldében tanul, és 1924. július 6-án szenteli pappá Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök. Eközben rendezkedik be Erdélyben az új honfoglaló hatalom. Papi működését káplánként kezdi, mint a többi újmisés pap: Gyergyóditrón, Gyergyószent- miklóson és Marosvásárhelyen káplánkodik. Az önálló munkát, a plébá- nossságot Nagyszebenben kezdi Vöröstorony és Talmács plébánosaként.

Nagyszebenben volt a központja az erdélyi ortodoxiának is, mely hogy a székelységet elrománosíthassa, hatalmas templomépítő programot kezdeményezett a székely falvakban és városokban. Az új honfoglalás során az erdélyi katolikus püspökség a támadások céltáblájává vált. A vita főleg a konkordátum és a Katolilois Státus (az erdélyi katolikusok reformáció korabeli önkormányzata) körül folyt. A védekezéshez a püspök segítségül vette maga mellé Márton Áront levéltárosként. Az egyetemi ifjúság körében végzett sikeres munkája azonban új beosztást hozott neki: Kolozsvárra kerül egyetemi lelkésznek.

Nehéz talajon dolgozik. Az erdélyi fiatalság, csakúgy,'mint Erdély szellemi emberei, a háború után világnézeti válságba jutottak. Az egyik szer76