Szolgálat 85. (1990)

Tanulmányok - Naszályi Emil: A szellemek megkülönböztetése a lelkiség történetében

TANULMÁNYOK

Naszályi Emil

A SZELLEMEK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE A LELKISÉG TÖRTÉNETÉBEN

A szellemek megkülönböztetése a lelki élet jelentős eleme. Tárgyalásunkban először a Szentírás tanítását vizsgáljuk, majd az atyák tanítását, a középkor tanítását, azután a XVI-XVIII. század felfogását, végül a XX. századét.

Az Ószövetség tanítása

Az Ószövetségben a szellemek megkülönböztetése kifejezés nem található, gyakorlati példái azonban mutatják a tétel jelentőségét. Az ember már választhat "a jó és rossz tudása" között (Tér 2,17), Káin is választott (uo. 4,7). Ábrahám szintén, (uo. 12,4). Izrael népe is sokszor állt választás előtt (pL Kiv 19,8; 24,3; Józs 24,15; MTör 28,1.15; Bír 5,2; lKir 19,18). - Egyetemes tapasztalata az emberiségnek a Szentíráson kívül is a jó és rossz megkülönböztetése (vö. pl. Herkules a válaszúton).

Mindezek közös vonása volt, hogy egy tekintély szólalt meg, amely kötelez, de nem lehet megfogni, követelményei számára nincs igazolás. A jó és rossz között mindig van valami bizonytalanság. Világosságot a választásához csak lassan talál az ember. Egyrészt kötelezést látunk, másrészt ez a kötelezés a választásra szólított embernél feltételezi egy titkos érték felfogását, egy titokzatos bér (jutalom vagy büntetés) elismerését a kötelezésben. Mindebben nemcsak választás van, hanem megkülönböztetés is. - Ezenkívül az isteni, a kötelező hanggal szemben megszólal egy másik hang, a bűn vagy a sátán hangja. Ez a másik hang is titokzatos, mert úgy látszik, hogy az ember szívéből fakad, s az ember saját vágyát fejezi ki (Tér 6,5-ó; 11,4; Kiv 32,9; MTörv 32,5; 20; Zsolt 95,10) - s ugyanakkor érezzük, hogy ez más, mint az ember, nem az embertől származik, hanem valami nyugtalanító személyiségtől, aki mintha világosabb, erősebb, terveiben tudatosabb lenne, mint az ember. Ez a valaki jobban ismeri az emberi szív hajlandóságait, mint saját maga, sőt bele tud hatolni a legjobb isteni szándékokba is (Tér 3). Annyira bele tud vegyülni ebbe, hogy az ember előtt három homály áll:

1. Isten homálya, aki követel, de nem látható;

2. a sátáné, aki elrejtőzik, aki inkább sugall, mint állít, nem bizonyít; inkább előterjeszt, mint kötelez, igyekszik felszabadítani a vágyakozásokat, az álmokat, az ábrándokat és elképzeléseket azzal, hogy elfelejteti a valóságot;

5