Szolgálat 85. (1990)
Tanulmányok - Benkő Antal: A jó álarca alatt
"megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el" (ÍJn 4,2). Ezzel nem pusztán azt akarja tanítani, hogy az örök Ige valóságos emberré lett Krisztusban, hanem azt is: "ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket" (uo. 3,5.8), mert ő az Isten egyszülött Fia, aki által élünk (vö. 4,10.14). Vagyis mindaz, aki más megváltót keres, aki azt vallja, hogy Jézuson kívül üdvözülhetünk, abban nincs az Isten Lelke. A jó álarca alatt A "New Age", az ezoterika és hasonló "lelkiségi" áramlatok, a gnosz- tikusokhoz hasonlóan beszélnek Istenről, és a pusztán materialista felfogással szemben sürgetik a szellemi értékeket. Utakat, értékeket kínálnak fel, amelyek segítségével a materializmusból kiábrándult ember teljes, tes- tét-lelkét kielégítő boldogságra találhat. Éppen ezért még veszedelmesebb csapda lehet az ilyen tanítás a hitében még gyenge vagy még csak kereső modern kereszténynek. Ez ugyanis már érzi, hogy az anyagelvűség egyoldalú, és ezért elégtelen az emberhez méltó élet megalapozásához. Ezért a teljességre törekvő, az anyagot és a szellemet, az erőt és a finomságot, a környezetet és a személyt figyelembe vevő "New Age" ígérete könnyebben karmai közé kerítheti. Valószínűleg a közeljövőben a ködös "spiritualista" mozgalmak nagyobb veszélyt jelentenek a kereszténységnek, mint a szeku- larizmus, a kizáró evilágiság. Fontos tehát, hogy megemlítsünk néhány kritériumot, amelyek ilyen irányoknál segítségül szolgálhatnak a "szellemek megkülönböztetésében". Mindenekelőtt ügyelni kell arra, hogyne elégedjünk meg Isten nevének, az "istenségnek" puszta emlegetésével. A "New Age" követői, gnosztikus elődeikhez hasonlóan, nem jutnak el az igazi teremtő Isten fogalmához. Megállnak egy panteista, immanentista istenképnél. Hiányzik náluk a személyes, az egész kozmoszt, az egész világot szeretetből teremtő, s ezért az ettől teljesen más s vele mégis kapcsolatban álló, törődő Isten. Éz az Isten nem szűkíthető le az ember "transzcendentális öntudatára", öntudatának eddig talán nem is sejtett fokára. Saját mélységeink felismerése legfeljebb alkalom lehet az igazi, teremtő s szerető Istenhez való törekvésünk erősítésére. Az első János-levéllel kapcsolatban már említettük a krisztológia fontosságát. Jézus Krisztus történelmi valósága, az Egyház és hozzánk való egészen sajátos viszonya, megváltói küldetése nem szűkíthető valamilyen "keleti bölcsességre", amely szerint Krisztus egyike lenne azoknak, "akik az isteni öntudatot megvalósították magukban". Ez a tévedés sem újkeletű. Küzdött ellene az egyház az első századok folyamán, amíg az általános zsinatok fogalmilag nem tisztázták Jézus Krisztus személyiségét, isteni és emberi természetét. A "New Age" ezen a téren feleleveníti a XVII. századbeli "Rózsalovagok" társaságának elgondolását, és "Krisztus-princípiumról" beszél. "A hal korában - olvashatjuk H. D. Leuenberger Sieben Säulen der Esoterik (Az ezoterika hét oszlopa) c. könyvében - a Krisztusprincípiumot Jézus Krisztus testesítette meg __A közelgő vízöntő korszak 5 2
