Szolgálat 85. (1990)
Tanulmányok - Őrsy László: A közösségi megkülönböztetés teológiai kiértékelése
mányok léteztek egy átlagos közösségben: hogyan tudjuk ezt megmagyarázni? A közösség nagyon különböző képességű személyekből állt? Vagy ezek az adományok egyazon személyben együtt létezhetnek komoly fogyatékosságokkal? A lelki élet teológusai nehéznek találják, hogy ezekre a kérdésekre jól megindokolt válaszokat adjanak. Csakugyan bőven akadnak problémák az elmélet terén, és nem könnyű feladat válaszokat találni. De minden helyes kérdés valóságos előbbre jutás, még akkor is, ha a válasz nem nyilvánvaló vagy nem teljes. Szerencsére a lélek adományai nem nagyon függnek a mi eszmélődé- seinktől. Adva vannak, mielőtt elemezhetnénk őket; az adományok megelőzik az eszmélődéseket. Imádságos megfontolásainknak nem lenne szabad kielégítő teológiai magyarázatoktól függniük, vagy azokra várniuk. Miközben a teológusok a maguk módján a fogalmi megértés kidolgozásán fáradoznak, olyan közösségeknek, melyek lélekben és szívben egyek, imád- ságosan ki kell tartaniuk, hogy rájöjjenek, hogyan kell az Úr szolgálatában a legközelebbi lépést megtenniük. Isten dicséretét és az ő Országáért végzett munkánkat sosem szabad elodáznunk azért, mert pontos tudományos kibogozásának és rendszerezésének még nem jártunk a végére. Az Úr azt mondotta: "Mindaz, aki kér, kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak." (Mt 7,8) A közösségi megkülönböztetés ilyen kérés, keresés és zörgetés. Módszere különbözhet közösségenként; az Úr mindenkinek szabadságot enged, hogy azt kövesse, ami számára a legjobb. Mindennél fontosabb számára az az igazság, hogy amikor egy közösség imádságban összejön, a feltámadott Úr ott van az ő tanítványai körében. Minden megkülönböztetés legjobb gyümölcse mindig az ő jelenlétének felismerése lesz, amint ez az emmauszi tanítványoknak megadatott, valamint az a felfedezés, hogy "három maradandó dolog van: a hit, a remény és a szeretet; és közülük a legnagyobb a szeretet." (lKor 13,13) B) Négy alapkérdés Mi, szerzetesek, az utóbbi években jelentős haladást tettünk közösségeink természetének és működésének megértésében. Minden közösség szerves egység; az élteti, hogy dinamikus kölcsönhatás áll fenn a tagjai között. Kell egy középpontjának lennie, ahol egy (vagy több), tekintéllyel felruházott személy áll, és ahova minden irányból állandóan áramlanak az információs adatok. A központ feladata aztán az, hogy a közösségben az eszmék és vágyak sokféleségéből megteremtse az egy szívet és egy lelket, összhangban az egyetemes Egyház törekvéseivel. Értelmes személyek között ilyen szerves egység aligha jöhet létre, ha a tekintély viselői egyedül döntenek-minden kérdésben, a többiektől pedig kizárólag feltétlen és_vak engedelmességet kívánnak. Azoknak, akik a vezetést biztosítják, a szolgálat szellemében felelniük kell alattvalóik jó és helyesen tagolt kívánságaira. Ezért számadással tartoznak az Egyháznak. , A szerzetes közösség ilyen megértéséből új döntést hozó folyamatok támadtak. Közülük legfontosabb a közösségi megkülönböztetés. Ézt egyes 38
