Szolgálat 85. (1990)

Tanulmányok - Őrsy László: A közösségi megkülönböztetés teológiai kiértékelése

mással egy rosszul felvetett kérdés miatt, mindenki belátta, hogy az említett kapcsolat misztérium, és nem lehet kibogozni azon a módon, ahogy a két fél megpróbálkozott vele. Más hasonló problémák is felmerülnek, mert a közösségi megkülönböztetésben a kegyelem és a szabadság egész bizo­nyosan a maga sajátos szerepével játszik közre. 3. Ha Isten gondviselését minden bonyolultságában ismernénk, köny- nyebb lenne a közösségi megkülönböztetés értelméről tárgyalni. Ilyen isme­retünk azonban nincs. Legfeljebb bizonyos jelzéseket tapogathatunk ki. Isten akarata a rendszeres teológia egyik legbonyolultabb szakkifejezése. Jelentheti Isten pozitív és hatékony akaratát: megteszi azt, amit akar;" ki állhat ellen az ő akaratának?" (Róm 9,19) Jelentheti megengedő akaratát is, mellyel hagyja, hogy a gonosz működjék a világmindenségben: O nem akar semmi rosszat, de megengedi, hogy teremtményei szembeforduljanak tervével; ilyen értelemben "Isten minden embert az engedetlenségben fo­gott össze, hogy mindenkin könyörüljön." (Róm 11,32) Az "Isten akarata" kifejezés értelmének e két fő felosztása mellett van számos más is. Egyedi helyzetben a pozitív és a megengedő akarat különféle formái lehetnek jelen, különféle kombinációkban. 4. Fennáll még az a probléma is, hogyan értelmezzük Isten akaratát a jövővel kapcsolatban. Egyfelől ott van az a naiv elgondolás, hogy Isten életünkről minden részletre kiterjedő külön tervrajzot készített, nekünk pedig az a kötelességünk, hogy azt felfedezzük, és cselekedeteink normá­jává tegyük. Másfelől egyesek bárgyú leegyszerűsítéssel azt hiszik, hogy Isten teljes autonómiát hagy nekünk, mi magunk teremtjük meg kedvünk szerint az életmódunkat. Valójában Isten se nem aprólékos és elnyomó tervező, se nem távoli hűvös szemlélő. Isten nagy szeretettel áthatott jóba­rát, akinek jövőnkkel kapcsolatban megvannak az álmai, aki azonban sza­badságunkat is tiszteletben tartja. A rendszeres teológia művelőinek ezen a téren sem sikerült soha ezt a két szempontot harmonikus megfogal­mazásban egységbe hozni, és így a misztériumot eloszlatni. Szerencsére azonban jó keresztények képesnek bizonyultak arra, hogy a vezető baráti kezet felfedezzék. 5. Az eddigiektől meglehetősen eltérő szinten jelentkezik az a kérdés, hogyan működik az ember szívében a készen kapott szemlélődés. A legjobb lelki írók egyetértenek abban, hogy a bölcsesség adománya (és a megkülön­böztetés egyfajta bölcsesség!) a készen kapott szemlélődéssel rokon isteni adomány. Igaz ugyan, hogy az ilyen adományokat gyökerükben a keresz­telési kegyelemmel kapjuk; mégis felnőtt keresztényekben nem túl gyakran találhatók meg teljességükben. Milyen mértékben lehet tehát feltételezni, hogy a megkülönböztetés kontemplativ adománya megvan egy rendes kö­zösség minden tagjában? A közösségi megkülönböztetés helyes megértése erősen függhet az erre a kérdésre adott választól. 6. Mindamellett Szent Pál a korintusi egyházban adományokat és kariz­mákat fedezett fel az átlagkeresztények között is, akik nemigen különböztek a mai keresztényektől, főleg ha ezeket a korintusiakat hibáik és kegyelmeik alapján ítéljük meg: az apostol mindegyiket pontosan leírja. Értékes ado­37

Next

/
Thumbnails
Contents