Szolgálat 85. (1990)

Tanulmányok - George Aschenbrenner - Baranyi Imre: Az egzámen, a szellemek megkülönböztetésének útja

2. A meghalással új élet születik

Az egzámen hatására, a belső bűntudat, a szégyen és bánat feszült küzdelmében ráébredünk, hogy mi forog kockán. El kell hagynunk az énünket, vagy legalábbis énünk bizonyos megjelenési formáját, amelybe talán már régen beleszerettünk. Valaminek meg kell halnia, hogy az új élet megszülethessen. Az elhalás megtapasztalásával állunk szemben, de végkimenetelét nem láthatjuk előre. Észrevesszük tehát a kockázatot. A tehetetlenség állapota ez, amikor el kell hagyni a megszokottat, amit hozzánk tartozónak vélünk, de még nincs birtokunkban az, ami a miénk lesz. Bensőnk mélyén ijesztő félelem fog el, lelkünk fel van kavarva. Nem áll hatalmunkban, nem a mi ügyességünktől függ, hogy megteremtsük a jövőt, a valami mást. Tehetetlenségünkben csak egy a kiút: Egyedül Istenre hagyatkozzunk a sötétben, vezessen a hit és a bizalom. Engedjük, hogy a szeretett Lény megajándékozzon az isteni élettel. Ez a mi igazi emberi jövőnk. Az átalakulásban, amelynek forrása a szeretet, eljutunk a szeretet Istenéhez. A feltámadt Jézusban megkapjuk azt a hűségígéretet, amelynek segítségével képesek vagyunk ellenszegülni a sötétségnek, és elutasítani a magunkra hagyatkozó képtelenség és fájdalom végső szavát, akár itt a földön, akár odaát.

Isten, aki az ő Szívét Jézusban kinyilatkoztatta, az egzámenben felger- jeszti szívünk vágyát az új és fényesebb jövő felé. Csak az a szív képes válaszolni a hívásra, amely megtisztult az alázatos bőnbánatban. Amiről itt szó van, az olyan mélységes, mint az önátalakulás, és olyan reményteljes, mint az egészen új teremtés. Ha azonban erre az isteni hívásra nincs fegyelmezett, meghalni kész válaszunk, ha nem vállaljuk a kockázatot, önmagunk aláhagyását, akkor tantaluszi kínokkal és szívfájdalommal nézünk azon jövőnk elé, amely csak ábránd marad.

Amint a megfeszített Jézusban csodáljuk Isten megbocsátó kegyelmét, a hála és az öröm mellett szívünkben megjelenik az Isten utáni vágy, a küldöttség vágya, hogy amint Jézus tette, mi is úgy adjuk át magunkat az Isten bocsánatát hirdető igazságosságnak. Jézus követése a mindennapi életben és az apostoli rendelkezésre állás - bármire hívjon az Isten - hajtóerőnkké válik.

3. Isten Szívének tisztelete Jézusban

Az egzámen alapvetően arra készteti a hívőt, hogy itt és most Isten Szívének konkrét megtestesítőjévé váljék Jézusban. A tudatosítás által a személy átalakul, és tanítvánnyá, a Szent Szív tisztelőjévé válik. Észrevehető eredmény valósul meg ezáltal: rendeződik a szívünk, a belőle fakadó őszinte lelkesedés, a Szent Ignác-i nagylelkűség fokozatosan központba állítja, egyesíti és azonosítja személyiségünket a jelenlét tudatával. Bensőnk csendes izzása, amely lángra lobban az Isten teremtő szeretetének hatására, sugározza az összeszedettségből fakadó energiát, és töredékes hitünket Istenért mindenre kész életté kovácsolja. A napi egzámenben, a bonyodalmak összefonódásában észrevesszük és megtapasztaljuk a kísértéseket, azt, hogy a bűnre hajlamosak vagyunk. Az a küzdelem, amelyet az elköte34