Szolgálat 85. (1990)

Tanulmányok - George Aschenbrenner - Baranyi Imre: Az egzámen, a szellemek megkülönböztetésének útja

másodlagosan foglalkozunk cselekedeteinkkel. Itt sem pusztán a tények érdekelnek minket, sokkal inkább az érzéseink és kedélyállapotunk, valamint apró indulataink a mérvadóak. Ezeken keresztül szól hozzánk az Úr. Cselekedeteink már feleletek Isten hívására. Cselekedeteink minősége ismét fontosabb, mint maga az aktivitás.

Ne erőlködjünk azon, hogy napunk minden mozzanatát megvizsgáljuk; inkább azokkal a történésekkel foglalkozzunk, amelyek valamilyen meglátáshoz vezetnek. Ezzel eljutottunk a Szent Ignác-i részleges egzámenhez.

Rendszerint van olyan területe életünknek, ahol Isten megtérésre, az új életre hív. Bensőnkben jelzi, figyelmeztet és emlékeztet, mit kell komolyan vennünk és megváltoztatnunk. Gyakorta éppen arról a területről van szó, amelyet igyekszünk elfelejteni vagy későbbre hagyni, mert nem akarjuk, hogy Isten hozzánk intézett szava ezen a területen indítson bennünket megtérésre. Ha őszinték és nyitottak vagyunk Isten felé, akkor ezen az Isten elgondolta elsőbbrendű területen tapasztaljuk meg Isten hívásának sürgetését, amellyel itt és most szembesít az Úr.

A formális egzámen központjában a bűnösségtudat áll, amely inkább a hitet érintő lelki valóság, mint erkölcsi bűnterheltség. Minél inkább növekedünk hitünkben, annál jobban tudatosul bennünk bűnösségünk. Ez azonban nem önmarcangolásban, hanem a hálában fejeződik ki. Bűnösségünk tudata és a hála - megváltottságunkért - szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A hála a keresztény hívő öntudat mértéke.

Az egzámen következő (4.) pontja a bocsánatkérés, töredelem és bűnbánat. Amit szívünkkel megláttunk, és amit a mennyei Atya mélyíteni akar bennünk, azt most cselekedeteinkre alkalmazzuk, amennyiben önző és nem alkalmas válaszok voltak az Úr kezdeményezéseire. Ez az a bánat, amelyre Isten a részleges egzámenben hív minket. Ám a töredelem és a bánat nem leverő hatású, nem szégyenkezés gyöngeségeinkért. Ehelyett hitélmény: tudatunkat egyre inkább az tölti be, mennyire kívánja az Atya, hogy egész valónkkal szeressük őt.

Reményteljes elhatározás (5.) az egzámen ötödik része; a jövőhöz irányít, hogy szembesítsen vele, és beépítsük azt életünkbe. Hogyan nézünk a holnap elé az elmúlt nap jelen vizsgálatának fényében? Vajon a holnap elbátortalanít, lever vagy félelemmel tölt el? Ha levertség venne erőt rajtunk, vizsgáljuk meg, miért van ez így.

Elhatározásaink, jófeltételeink soha sem lesznek egyformák, naponként változnak. Ha az egzámen mindig hasonlóan fejeződne be, ez annak a jele lenne, hogy az előző négy pontban nem vettünk részt teljes valónkkal.

Az egzámen jó minőségét a páli mondás tükrözi: "Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van." (Fii 3,13)

II. Az egzámen, a rendelkezésre állás készségének felülvizsgálata

A rendelkezésre állás nem más, mint Isten-képűségünk gyakorlása és az apostoli munkára való állandó készség, ami a fiatal Sámuelben testesült meg: "Beszélj, Uram, szolgád figyel!" (lSám 3,9)

30