Szolgálat 85. (1990)
Tanulmányok - George Aschenbrenner - Baranyi Imre: Az egzámen, a szellemek megkülönböztetésének útja
engedi, hogy az ellentétes dolgokkal közreműködjünk. Másrészt az Atya valóságkinyilatkoztatása nélkül, amelyet Krisztusban közöl velünk a formális ima keretében, az egzámen üressé válik, összezsugorodik, sőt megszűnik az lenni, ami a rendeltetése. Ahelyett, hogy az Atyára és útjaira (vö. íz 55,8-9) figyelnénk, önmagunkra összpontosítunk: önmagunk alakításával és pusztán emberi tökéletesítésünkkel foglalkozunk, vagy - önzőén - saját útjainkat járjuk. A szemlélődés hiánya élménygazdagságától fosztja meg az embert. A rendszeresen végzett egzámen nélkül viszont a szemlélődés szakad el az élettől, és akadályozza személyes növekedésünket. 3. A szívvel szemlélt élet Az egzámen sajátos imagyakorlat, amely kb. negyedórát vesz igénybe. Végső fokon a szívet formálja, hogy olyan éberségre tegyünk szert, amellyel nemcsak a nap egy vagy két negyedórájában szemléljük kutatva életünket, hanem folyamatosan egész nap. Isteni ajándék ez, amelyet Salamon kért az Úrtól: "Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat!" (lKir 3,9) Szüntelenül kell imádkoznunk ezért az ajándékért, és legyünk készenlétben, hogy fejlődhessen szívünk ébersége. Szent Ignác fejlődése tetőfokán minden belső megmozdulást megvizsgált; ami azt jelenti, hogy mindig megvizsgálta, hogyan esik egybe Krisztusközpontú énjével. Erre képesítette őt a rendszeresen végzett napi egzámen. Nekünk is tudatosítanunk kell önmagunkban az egzámen gyakorlásának lényegét, a szív állandó vizsgálatát, és folyamatosan kell alkalmaznunk saját fejlődésünk érdekében és helyzetünkhöz mérten. Óvakodjunk attól, hogy feladjuk a napi egzámen végzését azzal a kifogással, hogy már elérkeztünk a szív állandó vizsgálatához napközben. Az egzámenra ugyanis mindig szükségünk van, hogy megőrizzük és fejlesszük hitérzékenységünket. 4. Az egzámen öt pontja A megvilágosításért mondott i m a (1.) szerintünk megfelelő bevezetés, bár Szent Ignác - a hálaadás után - második helyre teszi. A két rész felcserélhető, különösen azért, mert megvilágosítás nélkül még a hálaadásra sem vagyunk képesek. A megvilágosítás kegyelme nyomán megpihen szívünk a hálában. A megfontolt hálaadás (2.) kifejezi: minden Isten ajándéka. Hálaadásunk középpontjában a konkrét, sajátosan személyes ajándékok állnak, amelyekkel Isten megáldott a nap folyamán. Semmit se tartsunk jelentéktelennek vagy kicsinek. Sok bosszankodás és csalódás áldozata az a személy, aki követelőzik, mintha a dolgok megilletnék, vagy aki magától értetődőnek veszi a tárgyakat és eseményeket. A hívő keresztény ehelyett örvendezve hálálkodik. Az egzámen harmadik pontja a cselekedeteink áttekint é- s e , ami nem egyezik azzal, hogy sietve számbavesszük cselekedeteinket, és azután besoroljuk mint jó vagy rossz tetteket. Elsődlegesen azt kell megnéznünk a hit fényében, hogy az utolsó egzámen óta mi történt velünk és bennünk, mit művelt velünk, és mit kért tőlünk az Isten. Csak ezután, vagyis 29
