Szolgálat 85. (1990)
Halottaink - Ráduly István László (Paptestvére) - Koch István SJ (Maron József SJ)
RÁD ULY ISTVÁN LÁSZLÓ (1910-1989) A marosi kerület papsága és a hívek gyászolják István atyát, szentszéki tanácsost, aki 1989. április 19-én 51 évi papi szolgálat után költözött az örök hazába. Váratlanul fellépő' szívroham ragadta el, pedig mindenki reménykedett, hogy a klinikai kezelés után visszatérhet a mezősámsondi hívek közé, akiknek lelki gondozását nyugalomba vonulása után vállalta. Ráduly atya Baráton született, 11 gyermekes családban kapta papi hivatását, amelyben egész életén keresztül szíwel-lélekkel állott a hívek szolgálatában mint segédlelkész: Ditró- ban, Gelencén, Zetelakán, majd mint plébános: Magyaizsákodon, Bözödüjfaluban, Brassó- Bolonyán, Kovásznán és Alvinczen. Arról volt nevezetes, hogy bözödújfalusi plébánosként mentette a székely zsidókat a vásárhelyi gettóból a deportálás idején. Ez volt Péchi Simon híres szombatos községe, amely a múlt században hivatalosan is felvételét kérte az ortodox zsidó szervezetbe. Április 22-én helyeztük örök nyugalomra a marosvásárhelyi rámái katolikus temetőben, s onnan váija a boldog föltámadást, amit nemcsak szavával, de életével is hirdetett, hisz betegségében is Krisztus keresztje volt a támasza. Paptestvére KOCH ISTVÁN SJ (1904-1989) Zágrábban született magyar családból , de volt benne valamelyes heves vérű délszláv vonás. Már fiatal korában karakán ember volt, amit mi sem mutat jobban, mint hogy nem élt a felmentés lehetőségével, hanem önként vállalta a katonai kiképzést. Az ott átélt tapasztalatairól szívesen beszélt. Tehetségét tekintve lehetett volna egyetemi tanár vagy író, de ő úgy vélte, hogy a közvetlen hitteijesztés fontosabb. Mint pap 1934-ben kötött ki Kínában P. Zsámár Jenővel együtt. Kettőjükről azt írta a rendi tartományfőnök: "Eddig jó igavonó hithirdetőket küldtünk, most mennek a sasok!" - jelezve ezzel képességeiket. P. Zsámárról köztudott, hogy külföldi hithirdető létére ő volt a kínai lelki irodalom egyik úttörője. Koch atya azonban - az "egy szükségeset" tarva szem előtt - inkább a vidéki hithirdető mintaképe lett. Ó volt az első, aki motorkerékpáron látogatta híveit: számukra valóságos ünnep volt megjelenése. Éltek-haltak érte, mert ő is szerette őket. De nemsokára befellegzett hithirdetői munkásságának. A kommunista rémuralom minden mozgási lehetőséget megszüntetett. O lett a helyettes missziósfőnök az igazi mellett, aki továbbra is folytatta a "földalatti" hithirdetést. Ilyen minőségben a legfőbb gondja volt a kispapok megmentése. Egyik helyről a másikra telepítette őket, ahol még biztonságos volt a helyzet. Végre Pekingbe mentek, mert az volt a közhiedelem, hogy a központi csapatok fogják védeni a fővárost. Pekingben a központi szemináriumban a nagy létszám miatt nem volt eszményibb a helyzet. így hát Koch atya nagy anyagi áldozatok árán megvett egy régi házat, és odatelepítette a szeminaristákat, hogy atyai gondoskodása alatt folytathassák tanulmápyaikat. Előrelátására jellemző, hogy a hithirdetés lehetetlenné válása miatt kínai egyetemre küldte a Társaság fiatal tagjait, akik mellesleg jobbkeze voltak a szeminaristák gyámolításában. 112
