Szolgálat 85. (1990)
Halottaink - Ráduly István László (Paptestvére) - Koch István SJ (Maron József SJ)
De nemsokára Pekingre is rájárt a rúd. Ismét tovább kellett állni. Koch atya nagy óvatossággal egyenként kimentette a kispapokat mindenféle családi ürügyek alatt. Egyeseket az akkor még szabad Sanghajba küldött, másokat Hongkongba, a Fülöp-szigetekre, só't Amerikába. És a jó Isten megáldotta munkáját: ezekbó'l a szeminaristákból kerültek ki a mai vezető' emberek: San-Kuo-hszi, jezsuita létére megyéspüspök és a püspöki kar elnöke, Hszü K’ö-csih egyetemi tanár és jezsuita újoncmester - hogy csak e kettőt említsünk. Mikor őt is kiebrudalták nagy Kínából, csak pár hónapot töltött Hongkongban, hogy onnét irányítsa továbbra a szeminaristák kimentését. De azután a megérdemelt pihenés helyett azonnal Formózára jött, és nagy energiával nekilátott a nehéz tajvani dialektus elsajátításának, éspedig a fiatalokat is megszégyenítő bámulatos tökéllyel. Beszédeire igen pontosan készült, és minden egyes betű fölé felírta a hanglejtési jeleket, amit igen kevesen tesznek meg, még azok is, akik beszélik a tajvanit. Sajnos, egész életén át elviselt betegségei egyre jobban gátolták apostoli küldetését. 17- szervégeztek rajta orvosi műtétet különbözőnyavalyák miatt. Látása és hallása egyre gyengült. A jobb szemére már régen vak volt, a bal szeme látását pedig a naponkénti háromszor önmagán végzett pilokarpin injekciókkal igyekezett feljavítani. Hallókészüléke pedig, mivel nem szűrte meg jól a hangokat, csak hangzavart juttatott el hozzá. Ilyen körülmények folytán a külvilággal való érintkezése egyre kínosabbá vált. Mindinkább befelé élt. De tétlen ezután sem maradt. Nagy nehezen, nagyító segítségével továbbra is böngészte a könyveket, és készített belőlük értékes kivonatokat a többi munkával megterhelt hithirdetők számára. Jegyzeteit német, angol, magyar és latin nyelveken írta (mely utóbbiban igen járatos volt; felsőbb elöljáróival szintén a latin nyelven értekezett). írásai nagy szellemi kapacitásra mutatnak. Visszatekintve formózai munkásságára, a legszembetűnőbb tulajdonsága miatt a "haladók" közé sorolhatjuk: mindig nyitva állt az újdonságok felé. Főleg három irányvonalat lehet működésében megállapítani. Az első: az Egyház által elismert születésszabályozás előmozdítója lett. Számos munkatársával és a külföldről kapott segítség felhasználásával nagy buzgósággal terjesztette ezt a módszert. A második a keresztény segélyegyesületek megszervezése a hívek között. Számtalan nyomorgó hívő részesült ezáltal komoly anyagi segítségben. A harmadik a Mária Kongregációk újjáélesztése a plébániákon. Igen magas lelki kiképzést nyújtott nekik, úgyhogy az egyesület tagjai az egyházkerület oszlopai lettek, és a máshová vándoroltak más plébániákon mintakeresztények hírében álltak. Jellemző még rá, hogy ő vállalta az egész világon szétszórt magyarokkal való levelezést, felkeltve bennük a hithirdetés munkájába való bekapcsolódás vágyát. Ez nagy áldozat volt számára gyengülő látása miatt. Öregkorát legjobban az aranyos napnyugtához hasonlíthatjuk. Habár félvakon és félsüketen, mindenkit nagy szeretettel fogadott. Nem bejutni hozzá volt nehéz, hanem kijutni. Igyekezett mindenkit közelebb hozni a jó Istenhez; ebben a saját tapasztalata volt a legnagyobb segítség. Hosszú éveken át a nyugalmi imát gyakorolta, és törekedett másokat is rávezetni erre. Többen választották lelkiatyául; az agyonhajszólt és szétszórt hithirdetők között bizony nem könnyű jó lelkiatyát találni. Mikor már semmiképpen sem tudott a külvilággal érintkezni, órákat töltött a templomban, és kezéből sohasem hiányzott a szentolvasó. Főleg a fatimai szent Szüzet tisztelte, és felajánlotta szenvedéseit a világmegváltás szándékára. 113