Szolgálat 85. (1990)
Halottaink - Gurzó György Anaklét OFM (Confrater)
állomásai. Itt egy ideig iskolában is taníthatott hittant. 1958-ban lett először plébános: Nógrádban, Sóshartyán és Kishartyán. Sokat tett a templom és a plébánia megújításáért, egyháza népének kulturális műveléséért. A Dorog közelében fekvő Dágon más környezet várta: közömbös, sőt ellenséges tekintetek, kevés hívő. Mégis elkészült a főoltár, s a templom fűtése. A hitoktatásban is, meg otthon is szeretett énekelni. Ám itt elvesztette hangját egy időre, és csak lassan javult állapota, mialatt Budán, a Karolina úti kápolnában volt kisegítő. 1974-ben ismét Nógrádba, Hugyagra került. Itt is békét teremtett hívei között, hittantermet alakított ki, templomot renovált, villanyharangozást vezetett be. Tízévi munka során először jelentkeztek a magas vérnyomás tünetei. 1984-ben Győr-Bucsára kérte magát, a szülőföld vonzáskörébe. Vámosszabadit isátvette. 64 évesen is lendülettel dolgozott. Templomszépítés, orgonafelújítás és rengeteg más építőmunka mellett nagy gondja volt a liturgia, az ének. A hitoktatást kiterjesztette az ifjúsági közösségre, a felnőtt Biblia-körre, élénk ministráns- mozgalom volt nála. Pedig betegeskedett, és meg nem értéssel is egyre többször találkozott. "Az a fontos, hogy mindent megtegyünk, ami rajtunk áll, hogy Jézus meg legyen elégedve." 1986 februáijában lett először komolyan rosszul. Ettől kezdve munkája mellett még többet imádkozott. A Szentírást mélyen ismerte, állandóan olvasta. 1988 tavaszán 40 éves papságát bensőségesen, hálaadásban ünnepelte. Szeptember 15-én Budapest-Pongrácz út várta. Szeptember 24-én még misézett, de már útravalója lett az az áldozás, kedvenc énekfohásza meghallgatásaként. 11 órakor az intenzív osztályon állt meg a szíve. Érseki tanácsosi, tb. kanonoki címe is volt, de sírkeresztjére ezt kérte íratni: "Krisztus papja." Szelídsége, szerénysége, béketűrése mellett szilárd és következetes, kitartó volt a lelkipásztori munkában. Ez volt az ő nem evilági bölcsessége. Spirituálisa 1948-ban írta emlékkönyvébe: "Tápszent- miklós már van - legyen Szent Taáp Miklós is!" Hisszük, hogy így lesz. Szolgálati helyein sok ugart tört, utat készített. Magának is - fel az égbe. M.T. GURZÓ GYÖRGY ANAKLÉT OFM (1912-1989) 1989. március 3-án jeles papi egyéniséget kísértünk ki utolsó útjára szülőfalujában, Szárhegyen. Szerzetes- és paptársai már elsején búcsúztak tőle a székelyudvarhelyi ferences templomban. Erdély egyik nagy fia hunyta le szemét P. Anaklét halálával, akinek sokat köszönhet nemcsak a ferences közösség és az egyházmegyés papság, hanem a hívő nép is. Szíve egyszerűségre és szegénységre vágyott, ezért lépett be Szent Ferenc rendjébe, hogy itt dicsőíthesse és szolgálhassa az egek Urát. Hűségesen ki is tartott ebben haláláig. Elöljárói Rómába küldték tanulni a fiatal, tehetséges szerzetest. Doktorátussal felékesítve tért vissza hazájába. A renden belül volt definítor, novíciusmester. 1967-től 1978-ig a lelkiatya (spirituális) feladatát végezte a gyulafehérvári teológián. Mint teológiai tanáraz ifjú papnövendékek nevelésében nagy hozzáértésseléspapi szívének egész odaadásával dolgozott. 1978-ban a székelyudvarhelyi ferences templom igazgatója lesz, és az marad egész haláláig. Az utóbbi években beteg testtel bár, de törhetetlen ferences lelkülettel és a jó pásztor meleg szívével vigasztalta, bátorította és vezette a Nagyküküllő-menti híveket. Boldogok, akik az Úrban haltak meg! Különösképpen is érvényes ez Anaklét atyára. Confrater 111
