Szolgálat 84. (1989)
Élet a plébánián - Istentiszteleti Kongregáció: A vasárnap és megtartása
ELET A PLÉBÁNIÁN Istentiszteleti Kongregáció A VASÁRNAP ÉS MEGTARTÁSA 1988. június 2-i keltezéssel az Istentiszteleti Kongregáció direktóriumot adott ki a pap nélkül végzendő' vasárnapi ünneplésekről. A magyar püspökök egyházmegyei körleveleikben ismertették ezt a lelkipásztori szempontból alapvető dokumentumot, és rendelkeztek konkrét alkalmazásáról. Az alábbiakban teljes fordításban közöljük az írás három fejezete közül az elsőt; címe: A vasárnap és megtartása. A másik két fejezet címe: Feltételek a pap távollétében végzendő vasárnapi ünneplések gyakorlatba viteléhez; Az ünneples [lefolytatása]. Fordításunkat rögtön követi Teleki Béla atya írása, amely a nyugat-európai lelkipásztori irodalom nyomán az új római direktórium szellemében gyakorlati megfontolásokat nyújt. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik a német katolikus és evangélikus egyház közös nyilatkozata is, a Szolgálat 82. számának 44-48. lapján. 8. "Az Egyház minden hetedik napon megünnepli a húsvéti misztériumot apostoli hagyomány alapján, amely magából^ Krisztus feltámadásának napjából ered. Ezt a napot joggal nevezzük az Úr napjának." (Sacro- sanctum Concilium 106.) ( A vasárnap latin neve dies dominica, az Úr napja. A fordító megjegyzése.) 9. Az I. és II. század legrégibb írásos emlékeitől kezdve (Didakhé 14,1) kifejezett tanúságtételeket találunk, hogy a hívek összegyűltek azon a napon, amelyet az Újszövetség "az Úr napjának" nevez (vö. Jel 1,10; vö. még Jn 20,19.26; ApCsel 20,7-12; lKor 16,2; Zsid 10,24-25). E tanúságtételek közül kiválik Szent Jusztinoszé (/. Apológia 67): "Azon a napon, amelyet [a rómaiak] a Nap napjának neveznek, mindnyájan, akár városban, akár vidéken laknak, összegyűlnek egyazon helyre ..." A keresztények össze- gyülekezésének ez a napja azonban nem esett egybe a görög meg a római naptár ünnepnapjaival, és így polgártársaik számára a keresztény azonosság nyilvánvaló jelét alkotta. 10. Az első századok óta a lelkipásztorok sose szűntek meg a hívek emlékezetébe idézni a vasárnapi összegyülekezés szükségességét: "Mivel Krisztus tagjai vagytok, ne szóródjatok szét az egyházon kívül azzal, hogy nem gyűltök össze ...; ne vessétek meg saját magatokat, ne fosszátok meg az Urat saját tagjaitól, ne osszátok meg és ne szórjátok szét az ő testét!..." ( Az Apostolok Didaszkáliája, II59 1-3.) A II. vatikáni zsinat nemrégiben emlékezetünkbe idézte: "E napon ugyanis a keresztényeknek egybe kell gyűlniük, hogy Isten igéjét meghallgatva és az Eucharisztiában részesedve megemlékezzenek az Ur Jézus szenvedéséről, feltámadásáról és dicsőségéről, és hálát adjanak Istennek, aki őket élő reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a holtak közül való feltámadása által (lPét 13)." (Sacrosanctum Concilium 106.) 70
