Szolgálat 84. (1989)

Tanulmányok - Németh József: Giovanni Battista Montini, VI. Pál pápa

Szent Offíciumban elítélte a neki veszélyesnek tűnő teológiai kezdeményezések képviselőit, Montini barátságosan fogadta az "új" teológia úttörőit saját hivatalában. - Rómában nemcsak szenvedett az Egyházért, hanem az Egyháztól sebeket is kapott. 1954. dec. 12-én nem a beteg XII. Pius, hanem Eugéne Tisserant bíboros dékán szentelte püspökké. Milánóban semmijeiét nem mutatta bosszúságának, hanem rendületlenül, duz- zogás nélkül ment tovább a Gondviseléstől szabott úton. Egyszer tréfásan megjegyezte, hogy lekéste a "fölfelé vezető autóbuszt". - 1955-ben találkozott Georg Bell chichesteri püspökkel, és azt mondta neki: "A Szentatya ugyan állandóan sürgeti a katolikusok és az elszakadt testvérek közti összmunkát; de még sohasem jelezte, hogyan kellene ennek történnie". Egy évre rá meghívott Milánóba egy anglikán csoportot tíznapos tanulmányi tartózkodásra.

1963. szeptember 29-én nyitotta meg VI. Pál pápa a zsinat második ülésszakát egy fontos változtatással: meghagyta és 10-ről 12 főre emelte a zsinat bíborosokból álló elnökségét, hogy így jobban képviseltesse a világegyházat; egyúttal elrendelte, hogy a vitákat négy moderátor vezesse: az örmény Gregor Petrus Agagianian, az olasz Giacomo Lercaro, a német Julius Döpfner és a belga Leo Jozef Suenens. Laikusokat hívott meg hallgatóknak. Enyhítette a vitákra vonatkozó titoktartás szigorú kötelezettségét. Mindenki figyelmét felkeltette, mikor megköszönte az elszakadt testvéreknek, hogy eljöttek, és így fordult hozzájuk: "Ha vétkeztünk az elszakadás miatt, akkor alázatosan bocsánatot kérünk Istentől és tőletek is, testvérek, ha valaki sértve érzi magát tőlünk. Ami minket illet, készek vagyunk megbocsátani az Egyházzal szemben elkövetett minden jogtalanságot, és elfeledni a hosszú viszálykodás és szakadás miatt érzett nagy fájdalmat."

A zsinat második ülésszaka a liturgiáról és a tömegkommunikációs eszközökről szóló határozatok kihirdetésével zárult le.

1964. január 4-től 6-ig a Szentföldre zarándokolt. Január 5-én az Olajfák hegyén, az apostoli delegáció termében találkozott Athenagorász konstantinápolyi pátriárkával, és szívélyes szeretettel átölelte. Másnap a keresztút közelében a görög-ortodox pátriárkátus székhelyén megismételték a béke gesztusát. Az utolsó ilyen találkozás a keleti és nyugati egyházfő között 1439-ben volt Firenzében. Majd 1965. dec. 7-én, a zsinat zárásakor közösen oldották fel az 1054-ben kimondott kölcsönös kiközösítést.

1964. aug. 6-án jelenik meg Ecclesiam suam kezdetű első enciklikája az Egyházról. Sürgeti a belső megújulást; az Egyháznak el kell mélyülnie, akkor lesz kész a modem világgal való dialógusra, párbeszédre. Nem a zsinat Egyházról szóló tanítását akarta ezzel előrevételezni, hanem a kérdések és problémák komoly tanulmányozására és új megfontolására akarta a zsinati atyákat buzdítani. A dialógus előmozdítása lesz VI. Pál fő törekvése és beszédeinek kulcsszava. Egy kézzel írott jegyzetben így fejtegeti a szó gondolattartalmát: "Az elszakadt testvéreknek változtatni kell valamit, és a katolikus Egyháznak is változtatni kell valamit; nem a hit kérdéseiben,

56