Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Németh József: Giovanni Battista Montini, VI. Pál pápa
Pizzardo azt akarta, hogy Montini gyenge egészsége ellenére télre is Varsóban maradjon. Montini kész volt engedelmeskedni; de nagy megkönnyebbülés volt számára, amikor Gasparri 1923 októberében - bizonyára apja Befolyásos barátai kérésére - táviratilag hívta vissza Rómába. Az egyetemi lelkipásztor Rómában három hónapig kellett várnia, míg a pápának szóló diplomáciai jelentését egy audiencián leadhatta. Néhány hetes vakáció után Pizzardo azt kérte tőle, hogy fejezze be tanulmányait a diplomáciai akadémián, és legyen Róma katolikus egyetemistáinak lelki tanácsadója. Két évvel később lelkipásztori megbízatása kiterjedt egész Olaszországra. Próbaképpen felvette Pizzardo a Szentszék diplomáciai szolgálatába, és letetette vele a vatikáni diplomaták esküjét de secreto servando, a hivatali titkok megtartásáról. Ezzel valóban civis Romanus, "római polgár" lett. Olaszország katolikus egyetemi hallgatóinak szövetségét, a FUCI-t (Federazione Universitaria Cattolica Italiana) egy milánói pap, Gian- domenico Pini alapította 1907-ben. A FUCI politikailag a katolikus néppártra támaszkodott. Amikor 1924 nyarán az olasz demokratikus pártok meg akarták buktatni Mussolinit, és tervük nem sikerült, a fekete inges fasiszták diktatúrája következett. A FUCI nagyon nehéz helyzetbe került; vezetősége az államtól és az egyháztól való függetlenségre törekedett. Erre a pápa maga nevezte ki a mozgalom vezetőjét egy római,iogot tanuló egyetemista, Igino Righetti személyében, és Montmit rendelte melléje lelki tanácsadónak. Montini nagyszerűen összedolgozott Righettivel, biztonságot és bizalmat öntött az egyetemistákba, politikai eszmék helyett kulturális küldetésüket hangoztatta. Ebben az új feladatkörben sok barátot szerzett magának, akikkel később is kapcsolatot tartott; köztük volt Federico Alessandrini, az Osservatore Romano későbbi szerkesztője, és Aldo Moro, a keresztény demokraták későbbi híres politikusa. De kapcsolatban volt Alcide De Gasperivel, a háború utáni kiváló keresztény politikussal és Conte della Torréval, az Osservatore Romano igazgatójával is. Amikor 1929. febr. 11-én aláírták a lateráni egyezményt, úgy látszott, hogy a fasizmus kibékül az egyházzal A fasiszta ifjúsági szövetség erőszakoskodása azonban egyre nagyobb lett; 1931 májusa végén Mussolini parancsára egész Olaszországban bezárták a FUCI irodahelységeit. XI. Pius keményen reagált, de tiltakozását az olasz külügyminisztérium nem vette tudomásul. Erre a pápa 1931. június 29-i dátummal szétküldette Non abbiamo bisogno kezdetű enciklikáját a fasizmusról és a keresztény nevelésről; Montini személyre szóló megbízatással vitte az enciklikát a müncheni nunciaturára és Bernbe. A fasiszták vak dühvei támadtak a Vatikánra; nem lehetett tudni, mi lesz a következő sakkhúzás. Pietro Tacchi Venturi jezsuita atyának mégis sikerült hosszú titkos tárgyalásokban - a pápa és Mussolini ismételt felkeresésével - elérni, hogy a fasiszta sajtó támadásai ipegszűntek. Létrejött egy kompromisszum, amelyben a katolikus akció lemondott a politikai tevékenységről és a szakszervezeti csoportok kiképzéséről; az ifjúsági 48
