Szolgálat 84. (1989)

Tanulmányok - Németh József: Giovanni Battista Montini, VI. Pál pápa

szenteléshez engedte, és 1920. május 20-án pappá szentelte, holott még a kánonjog által előírt kort sem töltötte be.

Fiatal papként a Vatikán szolgálatában

Mint fiatal pap Montini még egy kápláni állást sem tudott vállalni. Gyenge egészsége sok panaszra adott okot. De mivel kitűnő tehetsége máris megmutatkozott, püspöke Rómába küldte a lombard szemináriumba, hogy iratkozzék be a Gregorianára filozófiahallgatónak. Apja, már régóta parlamenti képviselő, messzemenő kapcsolatokkal rendelkezett; kérte Giovanni Maria Longinotti képviselő barátját, az olasz néppárt egyik alapítóját, hogy hozza kapcsolatba pap fiát befolyásos vatikáni személyiségekkel. így hívta fel Longinotti Pietro Gasparri bíboros államtitkár figyelmét a tehetséges fiatal papra. Ez viszont Giuseppe Pizzardo helyettes államtitkárnak ajánlotta tovább. Pizzardo a fiatal 24 éves pap püspökének engedélyével úgy rendelkezett, hogy Montini a pápai diplomáciai akadémián tanuljon tovább, és a Gregorianán egyházjogból szerezzen doktorátust.

Rómában Montini gyorsan alkalmazkodott az új környezethez és helyzethez. Napirendje az órarendekkel való játék volt. A diplomáciai akadémiáról feljegyezte: "Lehetséges ugyan az evangéliumot ezen a nyelven értelmezni, de ez nagyon-nagyon nehéz." Fennmaradt egy kitűnő kritikákat kapott szemináriumi dolgozata: "Milyen befolyással volt a nagy nyugati szkizma a protestáns reformációra?" - Tanulmányai mellett Pizzardo helyettes vatikáni államtitkárnak is dolgozott. De ez a munka csak egy évig tartott. Pizzardo próbaképpen 1923 júniusában Lengyelországba küldte a varsói nunciatúrára. Rövid öthónapos lengyelországi tartózkodása alatt megismerte a nunciatúrák munkáját: iroda, kapcsolatok tartása, reprezentáció, megfigyelésjelentéstétel Rómába.

Meglátogatta Auschwitzot, találkozott a szalézi atyákhoz tartozó Hlond bíborossal és Sapieha Adám krakkói érsekkel. - Montini nem volt nyelvtehetség. Lengyelül nem tudott, de nem is akart megtanulni. Bevallotta, hogy a lengyel mássalhangzók úgy csengtek fülében, mint a gőzmozdony fütyülése. Jó megfigyelő volt. "Ha a lengyeleket, mint általában a szlávokat, nem németek nevelik, akkor inkább érzelmeiket, és nem praktikus adottságaikat mutatják." Nagy hatással volt rá Czestochowa: "Itt ébredt rá ez az elnyomott, megalázott, de mélyen vallásos nép, hogy halott ősei emlékét nem tudták kioltani, mert továbbélnek a túlvilágon és ezen a helyen." Lengyelországban tanulta meg Montini, hogy Olaszországot mint kívülálló is tekintse, és legyőzze bresciai provincializmusát. A lengyel újságok sokat írtak Mussoliniról. Kételkedtek, hogy meg tudja-e találni a helyes mértéket; úgy vélték, hogy Olaszországban az van hatalmon, aki a leghangosabban tud kiabálni. - Ugyancsak itt ismerte fel, hogy a fasizmussal szemben az egyéni lelkiismeret meggyőződése alapján kell cselekedni. Megrendülve vette tudomásul, hogy Gasparri bíboros államtitkár - Mussolini nyomására - Don Luigi Sturzótól, az olasz néppárt alapítójától és kiváló szociálpolitikustól politikai visszalépését követelte. »

47