Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Erdő Péter: A pápaság és a püspöki konferenciák
rá egyes hatalmi feladatokat. Ugyanakkor a püspöki konferencia sajátos hatáskörében, mikor intézkedése a kisebbségben maradt tagokat is kötelezi, azért járhat el, mert a pápa az illető jogkört a 381. kán. 1. §-a szerint fenntartotta neki (Diego-Lora 31). 3. Egyes fontos egyedi határozatok, döntések - tehát nem a 455. kánonban szabályozott általános határozatok, melyek "felülvizsgálatot" kívánnak a Szentszék részéről - szentszéki engedélyezésre, jóváhagyásra szorulnak. Ilyen szükséges pl. egyházmegyeközi szeminárium alapításához (237. kán. 2. §), plenáris zsinat összehívásához (439. kán. 1. §), országos hittankönyvek kiadásához (775. kán. 2. §), másodfokú regionális bíróság létesítéséhez (1439. kán. 1-2. §). Más egyedi határozatok érvényességéhez a CIC külön szentszéki jóváhagyást nem ír elő (pl. 312. kán. 1. § 2, 320. kán. 2. §, 346. kán. 1. §, 775. kán. 3. §). A Szentszéknek jelentést kell küldeni a konferencia teljes ülései után, mégpedig nem csupán akkor, ha azon szentszéki felülvizsgálatra szoruló határozatok születtek (456. kán.). Ugyancsak a Szentszék megkérdezésére van szükség a konferenciák intézményes nemzetközi kezdeményezéseihez is (459. kán. 2. §). 4. Ezen a konkrét intézményes kapcsolatrendszeren túl a pápa és a püspöki konferenciák viszonyának van egy mélyebb teológiai alapja is. Mint láttuk, a püspöki rend eredendően kollegiális jellegének gyökere abban a tényben keresendő, hogy az Egyház hierarchikus közösség, s a püspököknek ilyen hierarchikus közösségben kell lenniük az Egyház fejével és tagjaival. Ez pedig nem puszta érzelmet jelent, hanem "szervezetszerű valóságot, ami jogi alakot követel, és ugyanakkor a szeretet élteti" (LG, Előzetes magyarázó megjegyzés 2). Ennek megfelelően minden további nélkül gyakorolható hatalommal a püspökök csak a hierarchikus közösségből forrásozó valamilyen kánoni küldetés erejében rendelkeznek. A püspöki konferenciákban való teljes jogú tagság alapja pedig, amint láttuk, éppen az egyházmegyék vagy a velük jogilag azonos elbírálás alá eső részegyházak (pl. területi apátságok) vezetésére szóló küldetés. Eszerint a püspöki konferencia olyan szerv, mely a hierarchikus közösség jobb működését segíti. Talán nem túlzás azt mondani, hogy épp ebből fakad kapcsolata a püspöki kollegialitással. Ez a kollegiális egység pedig "megmutatkozik az egyes püspököknek a részegyházakkal és az egyetemes Egyházzal való kapcsolataiban is. A római püspök mint Péter utóda örök és látható őselve és alapja az egységnek mind a püspökök, mind a hívők sokaságában. Az egyes püspök viszont a saját részegyházában ilyen látható őselve és alapja az egységnek." (LG 23.) A részegyházak mint az egyetemes Egyház képmásai (uo.) az egész Egyházat jelenítik meg (vö. CD 11). Mind az egyes püspököknek, mind a hierarchikus közösségüket segítő püspöki konferenciáknak társulniuk kell a püspökök testületének fejéhez 43
