Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Erdő Péter: A pápaság és a püspöki konferenciák
Ez utóbbiakról ma is heves viták folynak a szakértők között. Különösen azt vizsgálják, hogy van-e a püspöki konferenciának saját, az egyes püspökökétől különböző tanítóhivatali illetékessége, tanítói küldetése. A viták során egyre világosabbá válik, hogy a Krisztus tanítói feladatában, küldetésében való részesedés és az Egyházban lévő hatalom viszonya további tisztázásra szorul. Mindenesetre a jelenlegi egyházjogban mind a hármas (tanítói, meg- szentelői, kormányzói) feladat, mind pedig az egyházkormányzati (és némileg a rendi) hatalom fogalma szerepet játszik. Annyi bizonyosnak látszik, hogy mind a jogalkotáshoz, mind a kötelező érvényű közigazgatási intézkedésekhez egyházkormányzati hatalomra van szükség (vö. 35. kán.). Ezt pedig nem a püspökszentelés önmagában, hanem a felszentelésre mint alapra (vö. 129. kán. 1. §) épülő kánoni küldetés adja meg (LG, Előzetes magyarázó megjegyzés 2). A püspöki konferenciák és a Szentszék A hatályos egyházjog szerint a püspöki konferenciák sok szállal kapcsolódnak az Apostoli Szentszékhez, mely azoknak a szerveknek az összességét jelenti, melyek által a római pápa az egyetemes Egyház ügyeit intézni szokta (360-361. kán.). 1. Egyedül a legfőbb egyházi hatóság jogosult püspöki konferenciák létesítésére, megszüntetésére vagy megváltoztatására (449. kán. 1. §). Az Apostoli Szentszékre tartozik a püspöki konferenciák szabályzatának felülvizsgálata (451. kán.). A konferencia általános határozatai nem nyerhetnek kötelező erőt előzetes szentszéki felülvizsgálat nélkül (455. kán. 2. §). A püspöki konferencia mint olyan általános határozatok hozatalára csak az egyetemes jog (melyet a legfőbb egyházi hatóság, többnyire maga a pápa vagy a Szentszék valamely más szerve ad ki) vagy a Szentszék külön megbízása által elrendelt esetekben jogosult (455. kán. 1. §). 2. Ez az előírás felveti a püspöki konferenciákat megillető hatalom természetének kérdését. Egyesek szerint saját rendes hatalma van; hiszen bizonyos hatalmi tevékenységek a jog alapján hivatali hatáskörébe tartoznak, melyet a maga nevében gyakorol, nem pedig a Szentszék nevében. Ennek jele lenne, hogy a Codex a konferenciákról nem a legfőbb egyházi hatóságról, hanem a részegyházakról szóló szakaszban tárgyal (Müller, Conferencia 148-149). Mások azt vallják, hogy (a hagyományos tanításnak megfelelően) csak a pápának és a megyéspüspököknek van saját rendes hatalmuk, a többi egyházkormányzati szervek pedig a hivatali hatáskörükbe tartozó dolgokban rendes, de helyettesi, az esetleg rájuk bízott egyéb ügyekben megbízott hatalommal rendelkeznek. Ebben az összefüggésben némelyek a konferenciák hatalmát megbízottinak minősítik, mivel úgy találják, hogy a jog előbb és külön megalkotja a püspöki konferenciák intézményét, majd logikailag és történelmileg később, nem az intézmény saját arculatának leírása során, hanem más helyeken elszórtan, továbbá egyedi intézkedésekkel bíz 42
