Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Erdő Péter: A pápaság és a püspöki konferenciák
A püspöki konferenciák hatásköre 1. A fentiekkel, úgy tűnik, teljesen összhangban áll a Codex 455. kánonjának kijelentése a konferencia hatásköréről. Eszerint általános határozatokat csak olyan esetekben hozhat, amikor azt az egyetemes jog előírja, vagy az Apostoli Szentszék külön megbízása elrendeli. Ilyen határozatok csak teljes ülésen, a döntési szavazati joggal rendelkező tagok legalább kétharmadának szavazatával születhetnek. Kötelező erőt pedig csak akkor nyernek, ha az Apostoli Szentszék megvizsgálta, és kihirdették azokat. Mindazokban az esetekben, amikor sem az egyetemes egyházjog, sem külön szentszéki intézkedés nem adott hatalmat a konferenciának, az egyes püspökök hatalma érintetlen marad, s ahhoz, hogy az össze püspökök nevében érvényesen lehessen eljárni, minden püspök beleegyezése szükséges. Noha a Codex itt csak a valódi jogszabályoknak számító általános határozatok (vő. 29. kán.) meghozataláról szól, a végrehajtói egyházkormányzati hatalom gyakorlását megkívánó egyedi közigazgatási intézkedések kiadására is számos esetben felszólítja a konferenciát. Ilyen pl. az országos szintű hivatalos egyházi jogi személyek létesítése és megszüntetése (312. kán. 1. §.2),ezekvezetőjének kinevezése vagy megerősítése (317.kán. 1. §), a Szentírás kiadásának jóváhagyása, ökumenikus szentírásfordítás engedélyezése (825. kán.) stb. Hogy ezekre az intézkedésekre - valamint az egyesek szerint bírói hatalom gyakorlásának számító, mások szerint inkább közigazgatási jellegű egyéb egyedi intézkedésekre (világi bírók kinevezésének engedélyezése: 1421. kán. 2. §; társas bíróságra tartozó ügyek egyetlen klerikusra bízásának engedélyezése: 1425. kán. 4. §; szentszéki engedéllyel regionális bíróság létrehozása és vezetése: 1439. kán.) - szintén érvényes-e a 455. kánonnak a szükséges többségről szóló előírása, azt sokan vitatják (Krämer 263). Inkább a jogi személyek cselekvésére vonatkozó általános szabályokat és a konferenciák saját szabályzatát tartják ilyenkor irányadónak (vö. 119. kán.). Mindenesetre jellemző, hogy az újabban jóváhagyott püspöki konferenciai szabályzatok közt is vannak olyanok, melyek a "jogilag kötelező" és a "jogilag nem kötelező" döntések között tesznek csak különbségét a szükséges többség szempontjából. Ennek során az összes kötelező döntésekre alkalmazzák a 455. kánon követelményét (Astorri 17-20). A Német Püspöki Konferencia új szabályzata a 455. kánon előírását alkalmazza az egyedi esetekre szóló döntésekre is, mégpedig mind a szükséges többséget illetően, mind pedig a tekintetben, hogy a konferencia ilyenek kiadására csak akkor illetékes, ha erre a jog vagy a Szentszék intézkedése felhatalmazza (Art. 8 /1/b; Art. 11 Hí). Ez egyébként logikusan következik a 381. kánon 1. §-ának a zsinat tanítását (CD 8 a) követő alapelvéből, mely kimondja, hogy a megyéspüspököt a reá bízott egyházmegyében megilleti mindaz a hatalom, mely lelkipásztori feladatának gyakorlásához szükséges, kivéve azokban az ügyekben, melyeket a jog vagy a pápa határozata másnak tart fenn. Tehát a konferencián többségi alapon hozott döntés - függetlenül attól, hogy a 455. kánon csak általános határozatokról beszél - nem kötelezheti a kisebbségben maradt megyéspüspököt, ha nem olyan tárgyban született, amelyet a jog vagy a pápa a püspöki konferencia hatáskörébe utalt. 2. Mindez még nem oldja meg azt a problémát, hogy milyen értéke és jogosultsága van a püspöki konferencia keretében, de nem az egyes részegyházak számára, hanem magának a konferenciának a belső működésére nézve születő határozatoknak, és főként a tanító vagy buzdító jellegű nyilatkozatoknak. .» 41
