Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Erdő Péter: A pápaság és a püspöki konferenciák
Ez kánonjogilag annyit jelent, hogy teológiailag szükséges funkciókra szolgáló, de a történelmi szükségleteknek megfelelően tisztán egyházi jog által létesített (és az illetékes egyházi hatóság által megszűntethető) intézményes formáról van szó. A Püspöki Kongregáció II. János Pál pápa indítására az Apostoli Szentszék más hatóságaival együttműködve 1988 januárjában tervezetet küldött a világ összes püspöki konferenciáinak a püspöki konferenciák teológiai és jogi státusának kérdéséről. Ebben különleges hangsúlyt kap, hogy a püspöki konferencia inkább gyakorlati, operatív (hatékonyan célravezető), paszto- rális célra hivatott, és hogy a kollegialitást csak analóg értelemben fejezi ki. 3. Mindezek alapján egyértelműnek látszik, hogy a püspöki konferenciák a bennük részt vevő püspökök küldetésének alapvetően kollegiális jellegét is tükrözik. Ez azonban - mint többekkel együtt Juan Ignacio Arrieta (Conferenze 16-17) méltán hangsúlyozza - egyrészt semmiképp sem jelenti azt, hogy a püspöki konferenciák feladatának és hatáskörének bármi köze is lenne a püspökök testületé világegyházra szóló legfőbb hatalmához, másrészt úgy sem értelmezhető, mintha a püspöki konferenciák keretében az egyes püspökök kollegiális küldetésének csupán érzelmi, minden jogi vonatkozás nélküli megvalósulásáról lenne szó. A püspöki konferencia tehát a püspökök testületének mint olyannak nem szerve, nem részlege. Nem is tartoznak hozzá szükségképpen a területen élő és a katolikus Egyház teljes közösségében lévő összes felszentelt püspökök. A konferenciában való tagság nem automatikus következménye a püspökszentelésnek. Sajátos és született jogon a megyéspüspökök és a velük jogilag egyenlő elbírálás alá eső - bár esetleg püspökké nem szentelt - személyek tagjai a konferenciának (448. kán. 1. §). A tagság tehát elsősorban a kánoni küldetéssel kapott lelkipásztori feladatkörből fakad. Ezt emeli ki a Pápai Törvénymagyarázó Tanács 1989. március 15-én közzétett (Acía Apostolicae Sedis 81, 1989, 388) válasza, mely leszögezi, hogy segédpüspök püspöki konferencia elnöke vagy elnökhelyettese nem lehet. Indoklásul Rosalio Castillo Lara bíboros, a Tanács elnöke megjegyzi, hogy az elnöki tisztség a konferencia természeténél fogva feltételezi, hogy betöltője teljes jogú tagja a konferenciának (L’Osservatore Romano 1989. márc. 10). 4. Úgy tűnik, a püspöki konferenciák keretében végső soron a püspöki rend kollegiális mivoltának az a jogi vonatkozása érvényesül, hogy a tagoknak az ott egy vagy több püspöktársuktól kapott tanácsokban fel kell ismerniük a többiek valódi jogának és kötelességének, az egyházmegyéjük határam túllépő felelősségének a gyakorlását. Ezeknek a tanácsoknak azonban rendes körülmények között nincsen kötelező erejük; viszont jogi oldala is van annak a kötelességnek, hogy a kapott tanácsokat ki-ki komolyan mérlegelje. Ennek a lényegi jogi kötelezettségnek tételes egyházjogi konkretizálása található pl. az egyes püspöki konferenciák szabályzatában a felszólalás, a tanácskozási jog részletes szabályaiban. 40
