Szolgálat 84. (1989)
Tanulmányok - Erdő Péter: A pápaság és a püspöki konferenciák
Ezek közül a módok közül kiemelkedik az egyetemes zsinat. De ugyanezzel az egész Egyházra szóló hatalommal élhet a püspökök testületé az egész világon működó' püspökök egységes cselekvése révén is, ha azt a pápa mint ilyet indítványozta és szabadon elfogadta. Végül megválaszthat és kialakíthat a pápa egyéb módokat is a püspökök testületé egész Egyházra szóló hatalmának gyakorlására (337. kán.). A püspökök testületének határozatai a 341. kánon szerint csak pápai megerősítés és kihirdetés után nyernek kötelező erőt. 3. A püspökök testületé a maga sajátos, univerzális hatalmát a dolog természeténél fogva csak ezeken a fenti módokon gyakorolhatja. Léteznek azonban a mai egyházjogban olyan más intézményes formák, melyek lehetővé teszik, hogy egyes püspökök a saját részegyházuk keretein túlmenően is részt vegyenek Krisztus tanítói, papi és pásztori feladatának gyakorlásában, melyre a püspökszentelésben sajátos küldetést kaptak. Ezekben az intézményes formákban a püspökök testületé mint olyan nem működik a maga sajátos, összegyházra vonatkozó hatalmával; viszont tükröződik bennük az egyes tagok püspöki rendjének szentségi és kollegiális, a püspökök testületébe kapcsolódó jellege. Ilyennek szokás tekinteni a püspöki szinódust, a világegyház bizonyos püspökeinek szereplését az Apostoli Szentszék központi hatóságainak tagjai között stb. Vitatott kérdés azonban, hogy milyen értelemben állítható ezeknek a püspökök testületével még részben sem azonosítható, de a püspökség kollegiális vonását valamiképpen mégis kifejező intézményeknek a sorába a püspöki konferencia. A püspöki konferenciák a II. vatikáni zsinat óta 1. Már a múlt században is, századunkban pedig különösen gyakorivá és jelentőssé váltak azok a zsinatnak nem számító gyűlések, melyeken egy- egy ország püspökei az egyházkormányzat bizonyos kérdéseit vitatták meg. AII. vatikáni zsinat a korábbiaktól jogi szempontból eltérő intézményként mutatja be a püspöki konferenciákat. Az egész latin Egyházban kötelező állandó testületekként írja elő őket (CD 38). Tehát nem csupán alkalmi gyűlések, hanem akkor is fennállnak, amikor éppen nem üléseznek. Tipikus formájukban egy-egy ország összes részegyházainak főpásztorait foglalják magukban. Rendeltetésük a püspökök egyes lelkipásztori feladatainak közös gyakorlása a területükön élő keresztények javára (447. kán.). 2. Az Egyházi Törvénykönyv a zsinat határozatának megfelelően rögzíti a püspöki konferenciák mivoltát, összetételét, feladatkörét (447-448. kán.). Leszögezi, hogy a törvényesen létesített püspöki konferencia az Egyházban jogi személynek számít (449. kán. 2. §). Ebből persze az is következik, hogy - hacsak a jog kivételt nem tesz - érvényesek rá a jogi személyekről szóló általános előírások (113-123. kán.). A püspöki konferenciához mindig hozzátartoznák az illető terület összes megyéspüspökei és azok, akik a jogban velük egyenlő megítélés alá 38
