Szolgálat 84. (1989)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: "Krisztusnak helytartója"

gyakorolja küldetését, és az emberi zárnyitó cselekvésben működjön Krisztus egyedül üdvözítő ereje. - Végül a p á s z t o r szerepe is analóg, különféle személyek különböző szinteken gyakorolhatják. Egyedül Krisztus "a legfőbb pásztor" (lPt 5,4; vö. Jn 10,1-18). De sokan kapnak küldetést, hogy legeltessék Isten rájuk bízott nyáját (lPt 5,2; vö. Ef 4,11). Péter "legelteti" mindet, amennyiben vezeti, küldi, irányítja, egyesíti, Krisztussal egybekapcsolva különös módon hatékonnyá teszi az egyes pásztorok munkálkodását. Erre a péteri szolgálatra alkalmazni lehetne azt, amit Isten Dávidról mondott: "Egyetlen pásztort rendelek föléjük, aki majd legelteti őket ... és ő lesz pásztoruk. Én, az Űr leszek az ő Istenük, és szolgám, Dávid lesz a vezér ..." (Ez 34,23-24.)

A Dávidra vonatkozó utalás megmutatja, hogy semmi botrányos sincs abban a kifejezésben, hogy a pápa "az Egyház látható feje". A Pireneusokban van egy törpeállam, Andorra, amelynek két államfője van, egy spanyol és egy francia, akik felváltva gyakorolják hivatalukat. Természetes dolog, hogy ez nincs így az Egyházban. Az Égyháznak nincs két feje, egy láthatatlan és egy látható. Az egyetlen fő, Krisztus azt akarja, hogy az ő egyedül éltető befolyása "helytartójával", egy látható fővel való kapcsolat révén bontakozzék ki. A "látható fő" tehát a láthatatlan, egyedül igazi fő jele, eszköze, "szentsége".

"Szentatyánk!"

Krisztus Urunk "örök üdvösséget szerzett", de csak azoknak, "akik engedelmeskednek neki" (Zsid 5,9). A szentségek Isten kegyelmét közvetítik számunkra; akik azonban méltatlanul járulnak a szentségekhez, kegyelem helyett ítéletet találnak (vö. lKor 11,27-32). így van ez Péter szolgálatával is: benne Krisztus műveli üdvösségünket, de csak akkor, ha Péter utódját elfogadjuk pásztorunknak. "Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek őket, mert ők vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekről. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra!" (Zsid 13,17.)

Az "engedelmesség", amelyet a Szentírás az egyházi elöljárókkal kapcsolatban ajánl, mindenekelőtt abban áll, hogy elfogadjuk tanításukat. A pápa tanítását elfogadjuk, elsősorban mikor hisszük azt, amit mint dogmát hirdet meg, tudva, hogy Isten nem engedi meg, hogy téves tanítást tárjon elénk mint kinyilatkoztatott igazságot, amelyet mindannyiunknak hinnünk kell. De akkor is hallgatunk a pápa szavára, mikor nem veti latba végleges érvénnyel tekintélyét valami, a hit és erkölcs körébe vágó állításra vonatkozóan, mivel tudjuk, egyrészt hogy Isten segíti őt az Egyház vezetésében, és ezért remélhető, hogy ezekben a kérdésekben sem téved, másrészt hogy az Egyház látható fejével való egység záloga a Láthatatlan Fővel való egységünknek. Hallgatunk rá, amennyiben jóakarattal fontolgatjuk az érveket, amelyek tanítása mellett szólnak, és kritikus szemmel vesszük vizsgálat alá az ellentétes vélemény érveit. Sőt igyekszünk a pápa szavára hallgatni arra vonatkozóan is, hogyan kell Krisztus tanítványának a mai helyzetben viselkednie, hogy hűen kövesse az evangéliumot.

12