Szolgálat 83. (1989)

Az egyház szava - A családtól függ az emberiség jövője (II. János Pál)

AZ EGYHÁZ SZAVA

A CSALÁDTÓL FÜGG AZ EMBERISÉG JÖVŐJE

II. János Pál beszéde Stockholmban, 1989.VL8-án

"Halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit" (ApCsel 2,11).

Krisztusban szeretett Testvéreim!

1. "Eltöltötte a Szentlélek" (ApCsel 2,4) pünkösdkor az apostolokat, akik Jeruzsálemben gyűltek össze az emeleti teremben. Olyan zúgás hallatszott, "mintha csak heves szélvész közeledett volna" (ApCsel 2,2), majd a jelenlevők feje felett "lángnyelvek lobbantak és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre" (ApCsel 2,3). E csodás jelek között egy különösen feltűnő. Azt halljuk ugyanis, hogy a közelben temérdek nép tartózkodott, akik a Földözi-tenger és a Közel-Kelet országaiból jöttek, ezek mind saját anyanyelvükön hallották szólani az apostolokat. Ami egyesítette ezt a sok nyelvet, az igazság volt, amit az apostolok a vigasztaló Szentlélek sugallatára hirdettek. Ez az igazság az "Isten nagy tetteiről” szól. Ez a jelenség a leg- csodásabb jel a "pünkösdi csodában". Bemutatja az Egyházat a maga egységében. Olyan egység ez, amely magába foglalja a különbözőséget és ezt a különbözőséget meg is valósítja. A nyelvek különbözősége képvisel minden népet "az ég alatt" (ApCsel 2,5), akikhez Krisztus apostolait küldte, mielőtt Atyjához távozott. Az Egyház mindig egység lesz a sokszínűségben, amint azt a kezdetektől tanúsítják az apotolok^ mint a keresztre feszített és föltámadott Krisztus akaratát.

2. (Itt a Pápa köszötötte a jelenlevőket, svédeket és bevándorlókat svéd, spanyol, olasz, portugál, horvát, magyar, vietnám és lengyel nyelven, majd angolul folytatta.) Krisztus egyetlen testét kell felépíteni a svéd kultúra és a számos újabb népcsoport hozzájárulásának gazdag különbözőségéből. A különbözőséget a nemzetiségek, a népfajok, a kultúrák és a történelmi korszakok társadalmi csoportjai képviselik az Egyházban, egységünk viszont "Isten nagy tette", az Igazság műve, aki egyébként az emberek új életének forrása is.

3. A mai liturgia olvasmányai két eseményt helyeznek egymással szembe: pünkösd ünnepét, az Egyház születésnapját Jeruzsálemben, valamint a bibliai tornyot Bábelből, amiről a Teremtés könyve ír. A bábeli torony jelképezi az egység feloldását, az emberiség egységes nyelvezetének elvesztését. Az egység helyébe lépett a szakadás. Pünkösd viszont jelképezi az egység keresését a különbözőségben és a különbözőségeken keresztül. Világos belőle, hogy a nyelvi különbözőségek nem kell, hogy szükségszerűen szétválasszák az emberiséget. Ha az emberek egyek az Igazságban, s különösen, ha "Isten nagy tetteinek" tudatában megegyeztek, megvalósíthatjuk az egységet a nyelvek különbözőségében is. Ezek a "nagy tettek" kinyilvánítják az Istenben levő Közösség nagy titkát. Az a Közösség ez, amely egymás közötti egységünk legmélyebb forrása. Krisztus által megtud48