Szolgálat 83. (1989)

Eszmék és események - Elmélkedjünk - imádkozzunk

fel őket. Bátran bedobják véleményüket a köztndatba, s úgy érzik, arra születtek, hogy bírálataikkal, véleménynyilvánításaikkal irányítsák a közhangulatot. S jaj, ha a vezéregyéniségek nem rendelkeznek lelki finomsággal, no meg önismerettel és emberismerettel. Ha nem értékelnek mindenkit emberként. Ha lenézik a gyengét, az eltűnődő típust.

Akad olyan is, aki mindenkit a saját kaptafájára szeretne ráhúzni. Sajnos ez nem megy csikorgás, szorongás és kíméletlenség nélkül. Az ilyen nem tud belenyugodni, hogy a MÁSIK az MAS! (A kifejezés is mutatja.) S mivel mindig szem előtt kell tartanunk azt, hogy nincs két egyforma egyéniség ezért az oltár előtt sokszor kell beszélgetnünk a Mesterrel a MÁSIKRÓL. Éppen arról, akivel problémám van, aki esetleg nem szimpatikus. Aki ezt teszi, annak a Szentlélek elárulja a nagy titkot, hog mindenkibe elrejtett a mennyei Atya nagy értékeket és hogy mindenki égj'ormán kedves genneke. Mindegik részesült a megállás örömében, és mindegiket égő vággalhazavárja az ATYAIHAZBA. Az imádság perceiben az is világos lesz előttünk, hog a MÁSIKNAK sincs több hibája, mint nekünk, csak az övé "más".

Szépen mondja Szalézi Sznt. Ferenc: "Lehetnek ugari olyan okok és körülmények, hog nővéredet garlóságai miatt nehéz szeretni. Ilyenkor a szeretet azt követeli, hog arra irányítsd figelmedet, amiért nővéredet nagra becsülheted, és fordítsd el tekinteted az ellenkezőről."

A következő lépés, hog mindig tisztelettel közeledjek mindenkihez. Ha ezt el akarom sajátítani, fontos, hog kerüljek minden évődést, harapjam el a megjegzéseket, és takargassam be mindenki hibáját. Ha észrevettem valamit, csak ott jelentsem, ahol okvetlenül fontos. De előtte imádkozzam, mert hátha az önszeretet irányítja terveimet. Vigázzunk mindenki tekintélyére, ahog az édes Jézus tanítja: "Amit akartok, hog cselekedjenek nektek az emberek, ti is cselekedjélek azt nekik." Vág: "Előbb vedd ki a gerendát saját szemedből, azután menj, és kiveheted a szálkát a MÁSIK szeméből" (Mt 7,4-5).

Fontos eg közösségben, hog eltűnjünk. Semmiben se legyünk kirívóak, feltűnőek. Ne "szeparálódjunk", ne alkossunk a közösségben újabb közösséget, a tökéletesség utáni nagobb vág címén se. Kapcsolódjunk be a közösség gondjaiba, munkájába. Önző magatartás lenne, ha élvezném a közösség áldásait, de érte semmit nem tennék. Szép volt háboni után az égik rendházunkban a következő eset: Oltásokat kaptunk háromszor, a mosónőnk ilyenkor mindig belázasodott, jöttek nővéreink és segítettek tanítás után mosni, vasalni.

Óvakodni kell eg közösségben attól, hog égésekét különösebben szeressünk. Mindenkire áradjon ki a szeretetünk. P.Müller Lajos SJ könyvében olvasom: Mihelyt valakit íg szeret cg szerzetes és ilyen szeretetet magával szemben megenged, oly mértékben hal meg benne az igazi szeretet. Elhagja a szeretet tiszta, békés mennyországát s a fellegek és viharok régióiba száll alá. Méreghez nyúlt, és - akarva-akarati an - nővérének is mérget kever. Miért? Mert a privát összejövetelek melegágai az ítélkezésnek, megszólásnak, kritizálásnak és pártoskodásnak. Ezen lelkekben a kegelmi élet mindinkább elhomályosul.

Szeretet! Rendezett szeretet! Célnál vagyunk! Mert ha azt akarjuk, hog eg közösség m agas szintű legen, és az Úr is örömét találja bcAlie, no meg a tagok is boldogan szolgálják Ot, akkor elég ha a szereletre helyezzük a hangsúlyt.

84