Szolgálat 83. (1989)
Élet a plébánián - Baranyi Imre: Világiak a lelkipásztorkodásban
1. A plébániai vezetőség megváltozott arculata Aranybányát jelent a kb. tízezer diakónus az USA-ban, hisz heti 104 ezer órán át végeznek lelkipásztori munkát. 100 egyházmegyében pedig laikus lelkipásztorokat képeznek. Főképp egyháztant, krisztológiát, Szentírást, lelkiséget és liturgiát tanulnak. De a kurzus végeztével is rendszeresen szemináriumokon vesznek részt, hogy színvonalukat megtarthassák. "A világi hívek örömest szolgálnák a plébániát, de félénkek szolgálataik felkínálásában. Ha azonban felkérik és megtanítják őket a szolgálatok elvégzésére, az egyik felelősséget a másik után vállalják magukra" - mondotta Dr. D. Leege professzor. Nagyon örvendetes, hogy a fiatal felnőttek különös érzékkel rendelkeznek: áldozatkészen szentelnek bizonyos időt egyházi szolgálatra, számosán jelentkeznek 1-3 évre missziós munkára is. A fiatalok ezen készsége növekvőben van, amit az a tény is bizonyít, hogy a kurzusokon való résztvevők száma 1975 és 1982 között 300-ról 3.200-ra emelkedett. Rohamosan terjed a világiak és a szerzetesek közreműködése is. Az USA- ban már 500 szerzetesi közösségnek vannak világi munkatársaik. Ez az együttműködés lelkipásztori, kulturális és szociális jellegű. Egyesek ugyan attól félnek, hogy a pap nélküli istentiszteletek elszegényedést jelentenek a keresztény közösségek számára. A tapasztalat ezt a feltevést nem igazolja. A pap nélküli kisebb közösségek világi vezetők keze alatt szépen virágzanak. Mások attól rettegnek, hogy a világi vezetők kapcsolata a papsággal és a püspökökkel meglazul. Bizonyos, hogy vannak ilyen esetek, ám sok függ a munkatársak megválogatásától és kiképzésétől. Egyesek gyanakodva nézik a világi önkéntes lelkipásztori szolgálatát. Szorgalmazzák fizetésüket, mert "aki fizet, az parancsol". Ám itt éppen az ellenkezőre van szükség: örüljünk annak, hogy mind több világi tényleg pusztán Isten iránti szerétéiből, minden ellenszolgáltatás nélkül kapcsolódik be a lelkipásztori munkába. Az sem ritkaság, hogy hiányzik a bizalom légköre a papok és világi munkatársaik között, ami tényleg veszélyezteti az együttműködést. 2. A nagyvárosi ajtókon kopogtatók Számos plébánia tanulhat abból, ami Drezda hatalmas új negyedében történik, hogyan veszik ki ott a világiak részüket a lelkipásztorkodásból. 1977-ben kezdődött. A drezdai Szent Péter-plébánia 25 férfit és nőt bízott meg, hogy a hatalmas lakótelep minden lakásába bekopogtassanak és ott a vallásról elbeszélgessenek. Az ajónyitáskor köszöntik a lakókat: "Jó estét kívánok! A katolikus lelkészség nevében jövök. Megengedi-e, hogy most vagy más alkalommal elbeszélgessünk?" Ilymódon egyetlen esztendő alatt meglátogatták mind a 35.000 lakost. Kecsegtető az a tény, hogy ezen esti látogatások nemcsak gazdag vallási tapasztalatok gyűjtésében és a hívek névlistájának összeállításában segítettek, hanem mind a látogatók, mind a meglátogatónak örömére is szolgáltak, bár néhol udvariasan visszautasították a látogatást: "Nem, köszönöm!" Nem volt ugyanis mindenki katolikus, ■ mi 61
