Szolgálat 83. (1989)

Élet a plébánián - Baranyi Imre: Világiak a lelkipásztorkodásban

ám ha óhajtották, a nem katolikusokhoz és hitetlenekhez is szívesen betértek.

A 25 látogató személyt három csoportra osztották. Minden este találkozott egy-egy csoport az általuk előrelátott egyénnél du. 5 órakor. Megbeszélték a tennivalókat, negyedórát szentírásolvasással és imával töltöttek, és nekivágtak a munkának. A látogatásra szánt idő kb. másfél órát vett igénybe esténként. A meglátogatott családokban szóba hozták a vallási és egyéb életkérdéseket (házasság, család, nevelés, gazdaság, kultúra, lakásügy stb.). Ezután ismét találkoztak az előző társuknál, kiértékelték munkájukat, megbeszélték a problémáikat és estebéddel zárták napi apostolkodásukat.

1983-ban tették meg a következő lépést. Szemináriumokat szerveztek a plébánia területén lakóknak. Egy-egy kurzuson kb. 200 személy vett részt. Ennek következtében megelevenedett a szentségekhez való járulás. Havonta egyszer a misék után szeretetlakomát (agapét) tartottak minden résztvevő számára, ami erősen növelte az összetartozás tudatát. Plébániai közösségük valóságos közösség. Senki sem idegen, mindenkit szeretettel lát és fogad. Évente több felnőtt is elnyeri a keresztséget.

1988-ban összehasonlítást végeztek. A legújabb lakónegyed meglátogatásának eredménye: az emberek fásultabbak, érdektelenebbek, mint az 1977-es kezdés élményei akkor sugallták, ám a kíváncsiságuk és szimpátiájuk ma sokkal nagyobb. Ez a jelenség arra enged következtetni, hogy a lakások látogatása ma még szükségesebb mint ezelőtt volt, s az Egyház és a vallási kérdések iránti nagyobb kíváncsiság folytán a lakások látogatása valamivel könnyebb. Bizonyos, hogy fárasztó apostolkodás, nem mindig élvezetes, ám minden valószínűség szerint szükséges lelkipásztori eljárás. A kovász (vö. Mt 13,33-35) nem hathatja át a tésztát, ha csak a plébánia épületében marad. Az is bizonyos, hogy nem azért gyújtunk világosságot, hogy véka alá helyezzük (vö. Mt 5,14-16). Türelmetlenkednünk viszont nem kell, mert a mustármagnak időre van szüksége, hogy magas fává nőjön (vö. Mt 13,31-32). Lelkipásztori módszereink legfőbb mértéke Krisztus, aki - nyilvános működése során - állandóan látogatóban járt. Krisztusként járni - ezt a küldetést kapta minden megkeresztelt egyén.

62