Szolgálat 83. (1989)
Az egyház szava - A családtól függ az emberiség jövője (II. János Pál)
embertársainknak jár. Semmiképpen sem válhat a gazdasági vagy technológiai megfontolás az emberekkel való bánásmódunk döntó' normájává. Minden emberi személy esetében érvényes ez - a még meg nem született gyermek, az idős ember, a beteg és haldokló, a szegény és mindazok esetében, akik fajuk vagy kultúrájuk kapcsán mások mint mi. Talán azok, akik más földről Svédországba költöztek, megtapasztalták a szegénységet, mielőtt itt letelepedtek volna. Elvakíthatja őket új hazájuk anyagi bősége. Soha se feledjétek, hogy ezek a dolgok csak annyiban értékesek, amennyiben az emberi személy igazi - szellemi és anyagi - javát szolgálják. Ha ugyanis céllá válnak és elvesztitek a helyes értékelésüket, abba a kísértésbe juthattok, hogy az embert tárgyként kezeljétek. Ezért tartsátok mindig Krisztus szavait szemetek előtt: "Mi hasznára van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?" (Mt 16,26) 6. Szolidaritásra is kötelez bennünket pünkösd ünnepének szava és a felszólítás: legyünk a világ "sója" és "világossága". Svédország megérdemelt hírnévvel bír, mert támogatja a fejlődő országokat valamint több igazságosságot és békét követel az emberiség családjának. Adja át helyét a bábeli torony a szegénység, az éhség és betegségek, az összeférhetetlenség, az igazságtalanság és üldöztetés, az erőszak és a háború valamint a környezetvédelem problémái közös kutatásának és világméretű megoldásának. Maga az a tény, hogy olyan sok nemzetiség - született svédek, menekültek és vendégmunkások - képviselteti itt magát, bizonyítja, hogy az együttélés és együttműködés lehetséges. Megköveteli a szolidaritás azt is, hogy annak az országnak és helyi közösségnek javát szorgalmazzátok, ahol éltek. A katolikusok és egyéb keresztény egyházak s egyházi közösségek kötelessége, tevékenykedni annak érdekében, hogy a társadalom átszerveződjék az Isten és az ember iránti szeretet révén. Ehhez teljes részvételetekre van szükség Svédország társadalmi, politikai és kulturális életében, valamint az iparban, különösképpen a szakszervezetekben és a munkaadók szervezetében. Nemcsak a született svédek, a bevándorlók is foglalják el az őket megillető helyüket a társadalomban, hogy hozzájárulhassanak annak az országnak a fejlődéséhez, ahova immár tartoznak. Nem beszélhetünk a szolidaritásról a modern társadalomban anélkül, hogy ne említenénk a családi életet. Mégpedig azért, mert a polgárok "első iskolája a család, ahol azokat a szociális erényeket sajátítják el, amelyek a társadalom életét és fejlődését belülről hordozzák és alakítják" (Fám. cons. 42). A házaspároknak nem mindig könnyű manapság olyan szövetségben élni, amely életre szóló, s amit a kölcsönös hűség, tisztelet és szeretet szabályoz. Ugyancsak nincs könnyű dolguk a keresztény szülőknek gyermekeik vallásos fölnevelésében, miközben megtanítják őket - röviden - arra, hogy szeressék Istent mindenek felett, embertársaikat pedig mint önmagukat. Mindig mélyebben meggyőződhetünk arról, hogy az emberiség jövője a család által valósul meg. Mindenkinek éreznie kell tehát annak szükségességét, hogy védelmezzék és elősegítsék a család értékeit és jogos követelményeit. Az Egyház fiainak és leányainak különösen fontos feladata ez. 50