Szolgálat 83. (1989)
Tanulmányok - Lukács László: Egységes lelkipásztorkodás, lelkipásztori egység
különbékéit. Következetes központi irányításra, támogatásra aligha számíthatott. Apróbb szövetségek, elvbarátságok, munkaközösségek léteztek, egység azonban semmiképpen sem. Hiányzott a vezetés, de annak elfogadása is, a módszereket és feladatokat nem fogták össze egységes szempontok szerint. A magyar társadalom átrendeződése az elmúlt évtizedekben alapvetően megváltoztatta a falvak és városok életét, s ez erősen hatott a vallási életre is. Ha pasztorációnk jelenlegi helyzetét vizsgáljuk , abból a tényből kell kiindulnunk, hogy hazánkban a vidékiek vallási élete s a fővárosiaké illetve általában a városi embereké lényegesen különbözik egymástól. Lelkipásztori munkánk és a pasztoráció megújítása is csak akkor lehet eredményes, ha ezt figyelembe vesszük. I. A vidék vallási élete A vallási élet dinamikája, megtartó ereje tájegységenként más és más (a hittanosok száma 1 és 80% között váltakozik az országban). Akadnak olyan helységek, ahol az egyház tekintélyét, közösségi megmozdulásait a falu nagyrésze természetesen elfogadja, másutt viszont a hívők elenyésző kisebbségben, igazi diaszpórahelyzetben élnek. Az egyedüllét vagy kisebbségi lét főleg a fiatalokat nyomasztja, hiszen a templombaj ár ók zöme az idősekből kerül ki azokon a helyeken, ahol a vallás vonzereje csökkent. Nemcsak a közösség megtartó erejét kénytelenek nélkülözni ezek a valóban "hitvalló" fiatalok, hanem a szellemiekben-lelki- ekben való fejlődés, az intellektuális és spirituális továbbképzés lehetőségét is. Vidéken az ún. vallásos gyerekek többsége "beleszületik" a kereszténységbe és csak töredék részük jut el oda, hogy tudatosan, önállóan vállalja a keresztény életet, mire eljut a felnőttkor küszöbéig. Felnőtt konvertitát vidéken csak elvétve találunk. Ezen aligha csodálkozhatunk: a konvertiták többsége az iljúsági találkozók, lelkigyakorlatok, a kisközösségek segítségével talál el Krisztushoz, ilyenekhez pedig a vidéki fiatalok kevesebben jutnak hozzá. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a hitbe való bevezetésnek szinte kizárólagos formája a hitoktatás, s ez csak az általános iskolára, annak is inkább az alsó tagozatára korlátozódik. A hitoktatás tárgyi és személyi feltételei, az elmúlt évtizedekben kialakult struktúrák aligha tették lehetővé a hatékony bevezetést a hitbe. Kíváncsian várjuk, milyen változást hoz a hittanra jelentkezők számában az adminisztratív-megszorító intézkedések megszüntetése. S persze körül kell néznünk: milyen módon tud megfelelni az Egyház a hitoktatás iránt várhatóan megnövekedő igényeknek. Világi munkatársak bevonása, kiképzése nélkül ez már az egészen közeli jövőben sem oldható meg. A nagyobbak többnyire városokba mennek tanulni, dolgozni. A szerencsésebbek ott ráakadnak olyan iljúsági közösségre, mely megerősíti és növeli őket hitükben, s hozzásegíti ahhoz, hogy érett, az egyházban megtartó közösséget találó s ezért felelősséget is vállaló keresztényekké váljanak. Többségük azonban társadalmi, de egyházi szempontból is elveszik 29
