Szolgálat 83. (1989)

Tanulmányok - Morel Gyula: A közösség mint emberi alkotás

Fontos arra is reflektálni, hogy minden közösségben sajátos kommunikációs stílus alakul ki, melyet azonban messzemenően lehet tervezni, befolyásolni és változtatni. - Az egyes közösségek egyedi stílusa sok értéket és szépséget jelenthet a tagok számára. De legalább két szempontot érdemes tudatosítani. Az egyik a közösségen belüli célszerűségre vonatkozik. Akár egy családra, akár egy nagyobb közösségre (pl. egyház- község) gondolunk, felvetődhetnek kérdések. Elégséges-e a tagok információja, hogy a közös ügyekkel azonosíthassák magukat és következményeiket megértéssel együtt hordozzák? Kiegyensúlyozott dialógus folyik-e vagy egyoldalú monológ (esetleg kétoldalú monologizálás: egymás mellett való elbeszélés)? - Főleg nagyobb közösségek sajátos nyelvezete (gondolkodás- és kifejezésmódja) az együttérzés tudatát erősíti, hagyományokat ápol és továbbad, a "titkos nyelv" vonzalmával rendelkezik. Kifelé való használata azonban sokszor káros, kontraproduktiv lehet. Sok olyan kifejezést és gesztust használ pl. az Egyház, amely belső berkekben járatos, megfelelő teológiai értelmezések birtokában lévő, sokat elmélkedő keresztény számára a legalkalmasabb, vagy legalábbis problémátlan, az összes többi embernek azonban nevetséges, érthetetlen vagy félrevezető. Ilyen példákkal sajnos sokszor találkozunk, amikor újságban vagy rádióban pl. technikai, gazdasági vagy orvostudományi közlemények között híreket fedezünk fel, amelyekben (persze minden magyarázat nélkül) a "Szentszékről", a "Szent- atyáról", a húsvéti "urbi et orbi áldásról", az "Isten országának a terjesztéséről" vagy a "Szeplőtelen Fogantatásról" van szó. "Befelé" helyesen értelmezhető pl. a szerzetesek szegénységi fogadalma (mint az önrendelkezésijogról való lemondás, szerzeten belüli kiegyenlítés, szociális felelősség stb.), "kifelé" azonban nem hangzik szavahihetőnek azok előtt, akik a szó eredeti értelmében szegények (exisztenciális bizonytalanság, költségesebb kulturális lehetőségektől való elzártság, magárahagyatottság stb.).

Társadalom-lélektani ismeretekkel való foglalkozás is sokat jelenthet a közösségi élet tárgyilagos megítélésében és följavításában. Más és más típusú és különböző szerkezetű közösségekben eltérő (csoportdinamikai) lélektani törvények érvényesek, másfajta lélektani jelenségek játszódnak le, melyeknek se szeri, se száma. A jelen tanulmányban csak néhány utalásra szorítkozhatunk. Nem lehet pl. meghitt hangulatot elvárni olyan (nagy) közösségben, ahol közvetlen kapcsolat a tagok között egyelőre vagy egyáltalán lehetetlen, ahol nem ismer mindenki mindenkit, de lehet úgy tagolni nagyobb közösségeket is, hogy a részegységek önmagukban a kis közösségek minden előnyét élvezhetik, és egymás között harmónia uralkodik. Pártképződés a közösségekben nem mindig kerülhető el, de saját fegyverét ellene fordíthatjuk és a pártok közötti dialógus által a közösség átfogó erejét és értékét növelhetjük. Minden közösségben kialakulnak és néha fázisszerűen váltják egymást kollektív beállítottságok a célokkal vagy eszközökkel. Állandó, szenvedély nélküli megfigyelésük és tudatosításuk megnyitja a lehetőséget arra, hogy felerősítsük vagy fékezzük azokat. Minden közösségben vannak, akik túl sokat, és akik túl,keveset beszélnek, "nehéz" és "könnyű" emberek: a problémák megállapítása és "helymeg10