Szolgálat 82. (1989)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A hűség, elkötelezettség útjain
életet is, Jézus keresztjével egybekötve, értékessé tudja tenni. "Az Istent szeretőknek minden javukra válik." Papi és szerzetesi hivatás Amit a házassági esküről mondottunk, az áll minden "holtomiglan" érvényes esküre, fogadalomra, ígéretre is. A katolikus egyház tanítása szerint papszenteléskor eltörölhetetlen szentségi jegy vésődik a pap leikébe. Akit pappá szenteltek, az pap marad mindvégig. A szerzetesek és apácák pedig, megfelelő próbaidő után, örök fogadalmat tesznek. A papszentelésnél és szerzetesi fogadalomnál is a legfontosabb tanú maga az élő Isten. Az ő nevében végzi a püspök a papszentelési szertartást. Őneki mondja a fogadalmazó szerzetes: "Mindenható, örök Isten, örök szüzességet, szegénységet, engedelmességet fogadok neked". Óriási bizalom kell az ilyen életforma vállalásához. Bizalom az Istenben, akire az új pap vagy szerzetes visszavonhatatlanul rábízza életét. Itt teljes egészében a hit világában mozgunk. A pap, aki olyan feladatok ellátására vállalkozik, amelyeknek a hit világában van teljes értelme (misézés, gyóntatás, az evangélium hirdetése stb.), és a szerzetes, aki lemond a földi élet: a házasélet, az apaság, anyaság örömeiről, az anyagi és szellemi függetlenségről, az Isten országa mindent meghaladó értékének élő tanúja. Életének csak akkor van értelme, ha ez az ország: valóság. A pap és szerzetes vallja, hogy Jézus kiontott vére által az Isten visszavonhatatlan szövetséget kötött az emberiséggel. Ezért tudja azt is, hogy ennek a szövetségnek legalkalmasabb tanúi azok, akik ugyancsak visszavonhatatlanul szegődtek ennek a szövetségnek szolgálatára (2Kor 3,6). Az is világos a pap és a szerzetes előtt, hogy mindig számíthat az Isten hűséges segítségére. Ezért áll a szerzetesi fogadalomban ilyen szöveg is: "Istenem, Jézus szent vérére kérve kérlek, hogy amint megadtad nekem a vágyat, hogy fogadalmam letegyem, úgy add meg nekem bőséges kegyelmedet is, hogy azt meg is tarthassam." Ezt a "bőséges kegyelmet", vagyis szent Lelkét, az Isten biztosan megadja azoknak, akik azt állhatatos imáikban kérik. Amint a házasság, a papi és szerzetesi élet is Golgota-járássá válhat. De hiszen épp az ilyen Golgotajárás a Krisztus-követés lényege. Maga Jézus mondja: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye vállára keresztjét minden nap és úgy kövessen" (Lk 9,23). Papságra vállalkozni, örök szerzetesi fogadalmat tenni bizony merészség. Úgy érzi az ember, hogy önmaga köti gúzsba kezét-lábát felbonthatatla- nul. De az ilyen kötelék: hatalmas erőforrás. Mindenki tudja, aki lelki életet él, hogy az ilyen életben is a lelki öröm és a lelki szárazság napjai, sötét évei váltakoznak. A szárazság sivatagában nagy a kísértés arra, hogy az ember megfutamodjék és kellemesebb tájékokra szökjék. Ilyenkor hatalmas támasz az Istennek tett ígéret, fogadalom. "Magam kötöttem gúzsba lábamat. Futni már nem lehet. Amit ígértem, megtartom. Istenem, segíts!" A papot, szerzetest, apácát úgy tekintik a hívek, mint az isteni, evangéliumi hűség képviselőjét. Ezért bízzák rájuk titkaikat, ezért fordulnak 8
