Szolgálat 82. (1989)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A hűség, elkötelezettség útjain

Óriási szó ez. Talán a pillanat hevében könnyű kimondani, hiszen a vőlegény előtt ott áll hófehér ruhájában, patyolat fátylában, mint egy tündéri jelenség, a ragyogó, fiatal menyasszony. A menyasszony előtt pedig délcegen a nyalka vőlegény. Szerelmesek egymásba. A fiatalember úgy érzi, hogy "csak egy kislány van a világon", és az most az övé lesz. A leány azt hiszi, hogy a mesebeli királyfi ragadta meg kezét. A szerelem tüzében könnyen jön az ajakra a szó: "Esküszöm, hű leszek hozzád, szeretlek holtomiglan- holtodiglan!"

De ha kissé higgadtabban megfontoljuk a dolgot, az ilyen eskü hajmeresztő vakmerőségnek tűnik. Hiszen ez a szép menyasszony negyven-ötven év múlva ráncos vénasszony lesz. A vidám vőlegény ugyancsak negyven-ötven év múlva zsémbes öregember. Jön talán betegség, anyagi csőd vagy baleset. Megjelenhet egy másik, sokkal vonzóbb nő a férj látóhatárán. Feltűnhet egy könnyebb életet ígérő férfi a feleség szemei előtt. Az ember szíve változik. A szerelem tüze kialszik. Hogyan lehetséges hát, hogy az ember elkötelezze magát "holtomiglan-holtodiglan" egy egész életre. Nem felelőtlen vakmerőség ez?

És mégis: ilyen vakmerőség nélkül nincs emberi boldogság. A házasság éppen abban áll, hogy két ember feltétel nélkül egymásra bízza életét. így lesz kettőjük egy test, mit ember szét nem választhat. Ha nincs ilyen kölcsönös, feltétlen bizalom, akkor nincs béke, nincs öröm szívükben. Ha az egyik házastárs tudná, hogy párja csak addig tart ki mellette, amíg minden könnyű és kellemes, akkor nem tudná őt szívből szeretni. Ha a házasságra is állna az, amit egy pesszimista római költő írt a barátságról: "Jó sorsban sok barátod lesz. De ha balsors ér, egyedül maradsz", akkor már kezdettől fogva pokol lenne a házasélet. Másrészt a gépkocsit kipróbálni, ruhát próbálni lehet, sőt kell. De hűséget próbálni, házasságot próbálni lehetetlenség. A próbaházasság már eleve kudarcra van ítélve, mert a házasság éppen a feltétel nélküli szeretet szentsége. Az a szeretet, melybe bele van kalkulálva, hogy valamikor véget ér, kezdettől fogva nem igazi szeretet.

így hát úgy látszik: a "holtomiglan-holtodiglan"-eskü balga vakmerőség. Másfelől pedig úgy tűnik, hogy az ilyen esküvel kifejezett elhatározás nélkül nincs valóságos házasságkötés. Hogy lehet megoldani ezt a dilemmát?

Egyszerűen úgy, hogy végighallgatjuk az eskü kifejezéseit. Az eskü utolsó szavai ugyanis ezek: "Isten engem úgy segéljen!" Minden eskü az Isten színe előtt tett ígéret. Jobban mondva: az Istennek tett ígéret. Az esküvőn ott áll a két látható tanú a jegyesek mögött, de a legfontosabb tanú láthatatlan: maga az Isten. Ő a legfontosabb tanú. Mert, bár az ember változik, az Isten változatlan. Az embert megkísértheti a hűtlenség, de az Isten hűséges. Az embert baj érheti, de az Isten ott van a bajba jutott ember mellett is. Lehet, hogy úgy érzik a házastársak, hogy emberfeletti erő kell a házastársi hűség és szeretet megtartásához, de az Isten Szentlelke megadja ezt az erőt. Úgy tűnhet az embernek, hogy lehetetlen tovább viselnie a hűség igáját, de az Isten számára minden lehetséges, és így az Istennel együtt élő ember számára a "lehetetlen" lehetségessé válik. A kísértés vihara hajótöréssel fenyegetheti a házasélet bárkáját, de "hűséges ,az Isten, erőnkön

6