Szolgálat 82. (1989)

Élet a plébánián - Baranyi Imre: A lelkipásztori arcél

az emberi fantázia játékának vannak kiszolgáltatva. A papi jellemvonásoknak vannak örök velejárói, amik függetlenül a korszellemtől ékesítik az egyházi vezető szerepet viselőket. Más vonásokat a kor és korszellem hoz magával. Eszerint különböztek pl. az ókor papjai a középkorétól. De egyazon kor papjai egyéni adottságaik révén különböznek. Az egyik jó szónok, a másik kitűnő hitoktató, a harmadik elsőrendű szervező stb. Ezenkívül a papok szerepköreik szerint is mások. Ezzel a kijelentéssel nem szeretnénk a funkcionalista szemlélet áldozataivá válni, miszerint a pap csak addig pap, amíg egyházi szolgálatát végzi: misézik, hitoktat stb.; azután ő is "olyan ember, mint a többi.” Funkcionális szemléletünkkel azt akarjuk kifejezni, hogy a papság kegyelmét az illető személy "nem saját két szép szeméért kapta", a papság nem jelenthet előnyt a kiválasztott személynek, kiválasztása ugyanis mások javára van: azért pap, hogy mások, az egyházi közösség üdvösségét szolgálja.

A papi szerep súlypontja, vág)' annak hangsúlya is változhat. Szent Tamás teológiájában az eukarisztikus áldozat jut előtérbe, mint a papság veleje. A trentói zsinat szélesíti ezt a képet és kihangsúlyozza: a papság lényegi tevékenysége a szentségi bűnbocsátás (a kiengesztelődés szolgálata) és az eukarisztikus áldozat (Krisztus keresztáldozatának megjelenítése) bemutatása. AII. Vatikáni Zsinat nem tagadja a papság kultikus és kiengesz- telődési jelentőségét, de aláhúzza a "sacerdosi", elöljárói jelentőségét. A pap pl. a szentmisében is elöljáró, elnöklő, a közösség vezetője. Az a személy, aki felszentelésének erejével összegyűjti a népet az Úr asztala köré, a nép karizmáit elrendezi és irányítja Isten nagyobb dicsőségére. Sántító hasonlattal: olyan, mint a gyár igazgatója; nemcsak dolgozik, hanem dolgoztat is. Ezt Pál így fejezi ki: "Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljárónak, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának" (ApCsel 20,28).

A közösség vezetése azonban a pap számára több, mint csak szervező tevékenység: a kegyelem közvetítése és üdvözítés is Krisztusban. Ezzel azonban azt is kimondottuk, hogy a pap szolgálata nem abszolutista vezetés: mindenben és egyedül ő! Ugyanakkor nem is demokratikus: mindenben a többség véleménye a döntő! Ehelyett feltárja a közösség tagjainak istenadta karizmáit, bevetésüket szorgalmazza és működésüket egységben őrzi, az Újszövetség irataiban használatos meghatározás értelmében, ahol a papi szolgálatot az "episcopos" (felügyelő) kifejezéssel határozzák meg. Jól kimutatja ezt a pap elnöklése a szentmisén: helyettesíthetetlen, nélküle nincs eukarisztikus ünneplés, de mégis egy a testvérek közül, aki a közösséget egységbe foglalja (lKor 10,17).

A katolikus pap tehát hármas szerepet tölt be: ember a szó nemes értelmében, keresztény (keresztelt személy) és az Egyház felszentelt elöljárója. A három közül egyik szerepkörét sem adhatja föl, legyen bárhol: a templomban, az utcán vagy éppen a parlamentben. Tartózkodnia kell azonban az integralista magatartástól: a különböző világi szakterületek (művészet, természettudományok stb.) önállóságát és öntörvényűségét tartsa tiszte61