Szolgálat 82. (1989)
Az egyház szava - A hit és inkulturáció (Nemzetk. Teol. Biz.)
2. Tehát az emberi természet alapvető törekvései - amelyeket a természettörvény fejez ki - a Teremtő akaratát tükrözik. Ez a természettörvény jelenti ki az emberi természet sajátos követelményeit; ezek jelzik, hogy mi az Isten terve értelmes és szabad teremtményével. így ki van zárva az a félreértés, hogy a természet egyoldalúan ("en un sans univoque") értelmezzük és az embert pusztán anyaggá fokozzuk le. 3. Ugyanakkor azonban vizsgálnunk kell az emberi természetet konkrét fejlődésében is a történelem folyamán: mit tett emberségével ez az esendő, gyakran a szenvedélyek szolgaságába jutott szabadság. Ez az egyre új nemzedékekre áthagyományozott örökség magába foglalja a bölcsesség, a művészet és a nagylelkűség kincseit, de nagy adag eltévelyedést és romlottságot is... 5. A kultúra első alanya maga az emberi személy, figyelembe véve létének minden dimenzióját. Az ember önmagát alakítja - ez a kultúra első célja. Ezt azonban a kultúra termékein keresztül éri el, és a kulturális emlékezet segítségével. A kultúra azt a környezetet is jelenti, amelyben és amelynek révén a személyek kifejlődhetnek. 6. Az emberi személy közösségi lény: azáltal bontakozik ki, hogy kap és ad. A másokkal vállalt felelősségben és az élő társadalmi kötelékek által halad előre. A nemzet, a nép és társadalom kulturális hagyományaiból "meríti azokat az értékeket, amelyekkel hozzájárul az emberi és társadalmi művelődés továbbfejlesztéséhez" (GS uo.). 7. A kultúra mindig konkrét és egyedi,de nyitott az egész emberiség közös, magasabb értékei felé... 8. Az ember természeténél fogva vallásos lény. Léte mélyébe van írva, hogy törekszik a Végtelen felé. A vallás, tágabb értelemben véve, szerves része a kultúrának, amelyben gyökeret ver és amelyet kifejleszt. Ezért minden nagyobb kultúránál - ha épületnek tekintjük - ott találjuk, mint zárókövet, a vallásos dimenziót: azoknak a nagy alkotásoknak a sugall- mazója, amelyek fémjelzik a civilizációk évezredes történelmét. 9. A nagy vallások gyökerében ott van a felfelé ívelő törekvés, amellyel az ember az Istent keresi, s amely - megtisztítva eltévelyedéseitől és nehezékeitől - mély tiszteletet érdemel. Ebbe oltódik be a keresztény hit adománya. Ugyanis a keresztény hitet az különbözteti meg az egyéb vallásoktól, hogy szabad beleegyezés Isten ingyenes szeretet-ajándékába, aki kinyilatkoztatta magát és egyszülött Fiát adta nekünk, hogy megszabadítson bennünket a bűntől, s kiárasztotta szívünkbe a Szentleiket. Mert a kereszténység gyökeres eredetisége - szemben minden egyéb természetes vággyal, követelménnyel, sikerrel és eredménnyel - éppen ebben rejlik: Isten önmagát ajándékozza az embernek. 10. A kereszténység tehát minden természet és kultúra felett álló transzcendens valóság. Ezért, egyrészt összefér minden kultúrával - amennyiben ez megfelel a helyes értelemnek és a jó akaratnak; másrészt - kiemelkedő fokon - maga is lendítő tényező a kultúrákban. A következő elv megvilágítja a hit és a kultúra kapcsolatainak összességét: a kegyelem tiszteletben tartja a természetet, gyógyítja a bűn sebeit, felemel és erősít. A kegyelem 50
