Szolgálat 82. (1989)
Az egyház szava - A hit és inkulturáció (Nemzetk. Teol. Biz.)
tulajdonképpeni célja az, hogy felemeljen bennünket az igazi életbe. Ezt azonban nem érheti el anélkül, hogy ne gyógyítsa a természetet és a természetfeletti rendbe való emelés ne vezessen teljességre természetes szinten is. 11. Az inkulturáció folyamata tehát az Egyház törekvése arra, hogy Krisztus üzenetével áthassa az adott társadalmi és kulturális környezetet, és arra ösztökélje azt, hogy fejlessze ki minden értékét, amennyiben ezek összeegyeztethetők az evangéliummal. Az inkulturáció fogalma tehát a személyek és csoportok fejlődésének, kölcsönös gazdagításának eszméjét zárja magába, abból kifolyólag, hogy az evangélium találkozott egy társadalmi környezettel. "Az inkulturáció az evangéliumnak a megtestesülése ősi kultúrákba, s egyidejűleg, ezeknek a kultúráknak bevezetése az Egyház életébe" (II. János Pál: Slavorum apostoli, 21). II. AZ INKULTURÁCIÓ AZ ÜDVTÖRTÉNETBEN 1. A természet, a kultúra és a kegyelem kapcsolatait annak a szövetségnek konkrét történelmében fogjuk szemlélni, amelyet Isten az emberiséggel kötött. Ez a történelem mutatja "az örök bölcsesség csodálatos leereszkedését" (DV13): kezdődött egy néppel, s tetőpontját ennek a népnek egyik fiában érte el, aki az Isten Fia is, s tőle kiterjedt a föld összes népére. Izrael, a szövetség népe 2. Izrael úgy tekinti magát, hogy őt közvetlenül Isten alakította ki. Az Ószövetség, az ősi Izrael Bibliája maradandó tanúsága az élő Isten kinyilatkoztatásának egy választott nép számára. Ez a kinyilatkoztatás, írott formájában magán viseli azoknak a kulturális és társadalmi tapasztalatoknak a nyomait, amelyek ennek a népnek és a környező civilizációknak találkozásából keletkeztek ezer év folyamán. A régi Izrael olyan világban született meg, amelyben már jelentős kultúrák virágoztak, s ezekkel kapcsolatban fejlődött ki. 3. Izrael legrégibb hagyományai (pl. a körülmetélés, a tavaszi áldozat, a szombati pihenés) nemcsak rá jellemzőek... 4. A biblikus szerzők felhasználták és egyúttal át is alakították koruk kultúráit, hogy elmondhassák - egy nép történelmén keresztül - Isten üdvözítő működését, amely Krisztusban teljesedik ki, és felhív minden népet s kultúrát: alkossanak egy testet, amelynek feje Krisztus. 5. Az Ószövetségben a kultúrák (egybeolvadva és átalakítva) az Ábrahám Istenétől eredő kinyilatkoztatás szolgálatába állnak, amely a szövetségben lesz élővé és az írásokban fektették le. Páratlan előkészítése, kulturális és vallásos szinten, Jézus Krisztus eljövetelének! Az Újszövetségben még mélyebben nyilatkoztatja ki magát Ábrahám, Izsák és Jákob Istene; a Szentlélek teljességében nyilvánul ki. Felszólít minden kultúrát: engedje, hogy átformálhassa Jézus Krisztus élete, tanítása, halála és feltámadása. 6. Jóllehet a pogányok "beolttattak Izraelbe" (vö. Róm 11,11-24), Isten eredeti terve - s ezt hangsúlyozni kell - az egész teremtésre vonatkozik... 51
