Szolgálat 81. (1989)

Eszmék és események - Elmélkedjünk - imádkozzunk

1. Justitia - igazságosság

Ismeretesek a Justitia szobrai, amelyek a középkortól kezdve helyet kaptak vásárcsaknokaink majd később tanácsházaink és igazságügyi épületeink előtt. A Justitia megtestesíti az igazságosságot az országban és a társadalomban. De az emberek értékrendjében is mindenképpen magasrangú, legalább is elméletben. Az ismert Justitia-szobor jobb kezében mérleget, baljában kardot tart. Ezek a gondos mérlegelés és a büntető hatalom jelképei. Meglepő azonban, hogy a szobor szeme be van kötve. Az igazságosság kötelessége úgy ítélkezni, hogy ne legyen tekintettel a személyre. A császár vagy a koldus ugyanazon vétke egyazon következménnyel jár: büntetés és jóvátétel. Átvihetjük-e a Justitia ideális emberi elképzelését Isten igazságosságára? Ez lenne az az igazságosság, amit Mária visszatükröz?

Egy pontban mindkettő egyezik. Isten, az igazságos, tényleg tetteink hatalmas bírája. Sőt, ítélkezik gondolataink és szándékaink felett is! Nem meggondolatlan, tiszteletlen és komolytalan beszélni a "jóságos Istenről", aki "nem kicsinyeskedik"? Határozottan beszél Jézus a földi élet végeredményéről Máté evangéliumának 25. fejezetében. A menyegző kapuja zárva marad a balga szüzek előtt, akiknek lámpái kialudtak. Az evilági dolgok intézőinek el kell számolniuk az Úr előtt, és tetteikért jutalmat vagy büntetést kapnak. Az Emberfia az utolsó ítéletkor a jobbján állókat Atyja országába, a balján lévőket pedig az "örök tűzre" küldi.

Pál apostol továbbadja ezt a figyelmeztetést és hangsúlyozottan hirdeti: "Mindnyájunknak meg Kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszát tett" (2Kor 5,10). Egyértelmű és egyenes beszéd! De nem kergeti- e rettegésbe azt az embert, aki tudatában van bűnösségének? Panaszosan fűzöm hozzá: Még ma is? Más korokban bizonyosan! Nincs napjainkban a személyes lelkiismeret annyira elfojtva, és nem vált az istenkeresés annyira felszínessé, hogy elveszett az Úr tisztelete és félelme is? Ezek után a kérdésünk így hangzik: Tükre Mária ezen isteni igazságosságnak?

2. Misericordia - irgalmasság

Mit gondolhatott a zsoltáros, amikor így imádkozott: "Uram..., igazságodban szabadíts és ments meg engem" (31 Zsolt 2)? Hogyan merészeli a bűnös ember magára vonni Isten ítéletét? Hogyan tehetett ilyet Dávid király, aki tudatában volt nagy bűnének?

Egy másik dávidi zsoltárvers vet fényt kérdésünkre: "Te, aki hűséges vagy, halld meg kérésemet! Hallgass meg igazságod szerint!" (143 Zsolt 1) Kiegészítést nyer itt Isten igazságossága, amit be kell építenünk alapjelentésébe. Igazságosságának eleme saját hűsége a szövetséghez és üdvözítő akarata. Krisztus megjelenésével kinyilvánult földünkön igazságossága mellett irgalmassága is. Isten szemei nincsenek bekötve, amint ezt Justitia szobrainál láttuk. Nem vak sem az Úr igazságossága, sem irgalmassága. Isten nem méri csukott szemmel csak a külső cselekvést, tekintettel van indítékaira és a tartásra. De irgalmasságát nem önti válogatás nélkül az emberekre. Jóságát annak ajándékozza, aki azt őszintén keresi, bár tudja, hogy nem szolgált rá.

83