Szolgálat 81. (1989)

Tanulmányok - Weissmahr Béla: Filozófiai megjegyzések az igazság isteni voltáról

átfogó valóságértelmezés - mindig csak egy meghatározott történelmi időszakon belül igazak, csak erre az időszakra vonatkoztatva érvényesek. Azaz minden kornak megvan a sajátos létfelfogása, valóságfogalma, és ezzel összefüggően a maga értékrendje, amely koronként változik. Ehhez a tételhez az a meggyőződés is kapcsolódik, hogy a változás egy olyan történelmi folyamat, melyet végeredményben senki sem tud irányítani. Mindehhez csak két megjegyzést akarunk fűzni:

1. A tétel tárgya az igazság, melyről azt állítja, hogy koronként változik. E felfogás is, mint minden állítás, az igazság igényével lép fel. Ha nem ezt tenné, nem kellene komolyan venni. Ezért tehát önmagát, mint általános érvényű, minden korban igaz, az igazság változásának változatlan érvényét kimondó állítást helyezi elénk, vagyis ellentmond önmagának. Az állítás ténye által kifejezésre jutó (önmaga számára időtlen, azaz történelem feletti érvényességet követelő) igény ellentmond az állítás tartalmának. És ez az ellentmondás kikerülhetetlen. Mert csak azáltal lenne elkerülhető, ha az, aki az igazság történelmi voltát állítja, a saját tételét nem venné komolyan. Ha azonban ez a helyzet, akkor nem várhatja el, hogy mások komolyan vegyék.

2. Ez a tétel, amely az ember történelmi voltát és időbeliségét állítólag komolyan veszi, valójában megsemmisíti a történelem történelmiségét. Mert ha minden időszaknak, minden kornak megvan a maga saját igazsága és értékrendje, akkor ezek csak önmagukra vonatkoztathatók, nem pedig egy másik korszakra. Ennek azonban az a következménye, hogy lehetetlenné válik az egyes korszakok összehasonlítása, sőt akármiféle egymáshoz való viszonyítása. Vagyis a történelem teljesen atomizálódik és nem fogható fel többé egy összefüggő, minden benne felmerülő különbözőség ellenére egységes folyamatként. A világ folyása nem létezne, mint történelem, melyből tanulni lehet s mely a jövőre nézve irányt mutathat. Hozzájárul ehhez még az a képtelen következmény is, hogy senki sem lehet biztos abban: vajon nem késte le a csatlakozást a saját kora esetleg már megváltozott igazságához? Ha nincsen történelemfeletti igazság a történelemben magában, akkor az igazság keresése kizárólag abban állhat, hogy mindenki mindig csak a mások véleményének alakulását figyeli és megpróbál ahhoz alkalmazkodni. Ha azonban mindenki ezt teszi, akkor soha senkinek sincsen semmiféle álláspontja. Ez azonban azt is magában foglalja, hogy minden álláspont már most is teljesen önkényes, egészen megalapozatlan.

Gondolatmenetünk magától értetődő, ennek ellenére nagyon meglepő. Az ilyen megfontolások szembesítenek azzal a mindennapi életben általában elfelejtett ténnyel, hogy mindnyájan, mikor az igazat megkülönböztetjük a tévestől, a felíétlenség dimenziójában mozgunk, azaz olyasmivel van dolgunk, ami örök, ami időfeletti, ami a szó szoros értelmében isteni. Akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában, akkor is, ha ezt nem tudjuk világosan megfogalmazni. Ezért áll az, hogy minden egyedi igazságban az egy, örök és változhatatlan, egyben azonban személyesen tevékeny és így minden különbözőséget s egyediséget megalapozó isteni Igazság tükröződik.

7